Merida Reacto V 2027

2011 óta a Merida Reacto az aero-teljesítmény és a versenyfókusz jelképe. Az ötödik generáció most új mércét kíván felállítani: a TOUR Magazin mérési módszere szerint 200 watt alatt (Reacto ONE: 196 watt), alacsonyabb tömeg változatlan merevségi értékek mellett (fejlesztési cél: 6,8 kg), továbbá nagy komfort és 32 mm-ig terjedő gumiabroncs-hely. A Reacto TEAM M-es méretben valamivel több mint 7 kg-ot nyom.

Bár a korábbi változat továbbra is versenyképes, a Merida Reacto V még aerodinamikusabb és sokoldalúbb univerzális modellként pozícionálja magát. Tíz modell különböző költségvetéseket és felhasználási területeket fed le.

Witti, a Bikeboard munkatársa nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy részt vehetett a valenciai sajtóbemutatón.

2011 óta a Reacto a kompromisszum nélküli aerodinamikát képviseli. Ami tisztán aero-versenybringaként indult, azt öt generáción át következetesen továbbfejlesztették – egyértelmű céllal: maximális hatékonyság, anélkül, hogy ezért feláldoznák a kényelmet és az irányíthatóságot.

A Reacto V-vel a Merida következetesen folytatja ezt az irányt. A fókuszban nemcsak a szélcsatornában elért csúcsértékek állnak, hanem egy olyan országúti kerékpár, amely gyors, stabil és jól irányítható marad — legyen szó WorldTour-versenyekről vagy egy gyors munka utáni tekerésről. Az új Reacto így nem egy egydimenziós aero-specializált eszköz, hanem egy sokoldalú aero-allrounder.

A kompromisszumoktól mentes, leginkább aerodinamikus konfiguráció a TOUR magazin légcsatorna-tesztjében 196 wattot ért el. A tömeg M-es méretben 7,4 kg.

Egy 1x hajtásrendszer került alkalmazásra Classified agyváltóval, amely lefedi a teljes 2x áttételtartományt. DT Swiss ARC kerekek vannak felszerelve, rajtuk Continental Aero 111, illetve Grand Prix 5000S TR 29/30 mm-es gumik. Egy integrált Rotor Powermeter található; a fékezésről elöl és hátul 160 mm-es tárcsák gondoskodnak.

Az ultimát univerzális aero-teljesítményű modell a TOUR magazin szélcsatorna-tesztjében 202 wattot ért el. A súly M méretben 7,2 kg.

Az aero-egyensúlyt kifejezetten kiegyensúlyozott teljesítményre hangolták szembeszél és oldalszél esetén, ami nagy stabilitásban és magabiztos kezelhetőségben nyilvánul meg oldalszélben. Egy SRAM powerméter integrált, a fékezésről elöl és hátul 160 mm-es tárcsák gondoskodnak.

Az Reacto Team a Reacto széria legkönnyebb modellje. A TOUR-Magazin szélcsatorna-tesztjében 203 wattot ér el, és ezzel jelentősen jobb a Reacto IV Team 211 wattjához képest. A súlya 7,1 kg M-es méretben.

Felszereltsége: egy Shimano powermeter és 160 mm-es féktárcsák elöl és hátul.

Geometria Merida Reacto V

Már az előző esti bemutató felkeltette a kíváncsiságomat. Bár a versenykerékpár-területen bekövetkezett specializációt – Aero, Light és Endurance – nem szalasztottam el, a saját, 2015-ös születésű versenykerékpárom mindenképpen egy más világot képvisel.
A Reacto megjelenésében nem köt kompromisszumot. Az egyedileg fejlesztett CW 1P cockpittól kezdve a villán át az egész vázformáig még egy laikus is kétségkívül felismeri, hogy itt csak egy dolog számít: Sebesség.

A jó benne az, hogy a mindennapi használatot sem felejtették el. Mindjárt hét vázmérettel valószínűleg mindenki megtalálja a megfelelő kerékpárt; a geometriák sportosak, de a reach és a stack tekintetében nem túl extrém.

Zseniálisnak tartom a megoldást, hogy rögtön három topkerékpárt kínálnak különböző csúcskategóriás felszereltséggel. Az ONE egytárcsás hajtással és Classified aggyal mint az ultimát aeró fegyver, a 10K kiegyensúlyozott összeállítással (cockpit, Reynolds-kerékszettek) és a TEAM mint a legkönnyebb változat Shimano Dura-Ace alkatrészekkel és a Vision gyártmányú kerekekkel.

Ezeken a csúcsmodelleken kívül Ausztriában négy további Reacto-modell érhető el: a PRO Dura-Ace Di2-vel, olcsóbb kokpittal és DT Swiss ARC 1600 kerékszettel; a 8000-es modell Ultegra Di2-vel, Vision kokpittal és Reynolds AR 60 DB kerékszettel; valamint a 6000-es (Shimano 105 Di2) és az 5000-es (Shimano 105) modellek.

A két utóbbi az ésszerűség kategóriájába tartozik. Az itt beépített CF3 váz ugyanazokkal az aerodinamikai teljesítményjellemzőkkel rendelkezik, mint a csúcsmodellek CF5-öse, de eltérő karbonréteg-elrendezéssel, és így kedvezőbben kínálható. De legyünk őszinték - ha egy ilyen rakéta bekerül a házba, akkor már az élvonalban kell, hogy játsszon.

Intenzív délelőtti workshop után végre eljött a pillanat — átvehettem a Reactómat. Eleinte kicsit csalódott voltam, hogy végül az ONE lett, de ez hamar elmúlt. A Medium méretet választottam, amely leginkább megfelel a 2015-ös Cannondale SuperSix-om stack és reach értékeinek.

Miután beállítottam az ülésmagasságot és összekötöttem a Wahoo-komputeremet a Rotor teljesítménymérővel, a Merida-csapattal és még 20 másik sportújságíróval nekivágtunk egy 47 km-es körnek.

Ahogy az lenni szokott, amikor egy új jármű ül a feneked alatt, kellett néhány kilométer, hogy megszokjam - végülis az elmúlt négy hónapban csak a gravelbiciklin ültem.

Síkon a Reacto ONE nagyon élvezetes volt csoportban. A szélárnyékban úgy éreztem, folyton vissza kellett fognom magam, hogy ne érjek rá az elöl haladóra. A pozíció a bringán természetesen sportos. A határozott emelkedéshez egy kellemes reach társul - pont olyan, ahogy szeretem. A DT Swiss kerekek pozitív értelemben feltűnésmentesek voltak és inkább az iránytartást szolgáltatták, még szélben soha nem voltak idegesek.

Felfelé haladva - a több mint 9 km hosszú dombon összesen 360 méter szintemelkedéssel - csak a versenyző mutatott gyengeséget. Az emelkedő először tette szükségessé a Classified-agy aktiválását. Ez meglepően hangtalanul és megbízhatóan működik. Állva tekerve a váz nem zavartatta magát a tekintélyes testsúlyomtól, és szupermerevnek bizonyult, miközben a meglepően kényelmes Prologo Nago-nyereg miatt a legtöbb időt ülve töltöttem.

Számomra még szokatlan volt a felszerelt Vision Aero-kormány. A kormány felső részén tartott pozíció - kivéve a hoodokon - úgy tűnik, manapság már nem menő. De vannak megoldások, hogy legalább egy kis tapadást kapjunk a karbon kormányon. A hoodokon viszont a keskeny Vision fantasztikusan viselkedik, legyen szó sík terepről, felfelé vagy lefelé.

A legnagyobb mosolyt az Reacto ONE varázsolta az arcomra egy hosszú lejtőn. Valójában inkább fordítva vártam, de ebben a konfigurációban ez az aerodinamikai lövedék igazi lejtőfegyver. Valószínűleg a merev váz, a testhelyzet, a DT Swiss kerekek és a kokpit kombinációja miatt bíztam teljesen az Reacto ONE-ben már az első kanyartól kezdve. A Conti-gumik 4 bar nyomáson gyakorlatilag a spanyol aszfaltra tapadtak, és még a végsebességnél - a Wahoo szerint körülbelül 80 km/h - sem mutatott az Reacto semmiféle gyengeséget.

A további túrák is megerősítették ezt az első benyomást. Sajnos csak rövid ideig tudtam kipróbálni a TEAM-változatot. Évtizedes Dura‑Ace‑használóként lenyűgözött a hajtókar és az első váltó. A felszerelt Vision Metron 60 RS kerekek a DT Swiss ARC 1100-hoz képest a Reacto ONE-on jóval fürgébbnek, de egyben szélérzékenyebbnek bizonyultak.

Itt a Reacto 10K-re szerelt Reynolds-kerék jelentheti az arany középutat. Egy gyomor-bél vírus sajnos megakadályozta, hogy ezt a modellt tesztelhessem.

Mindenesetre hatalmas izgalommal várom a hosszútávú tesztet — teljesen mindegy, hogy a három csúcsmodell közül melyik végül a küszöbömön áll majd.