Balaton Gravel Derby 2026: 371 kőkemény kilométer képriportban

Badacsony a Balaton északi partján, a tó és a szőlőhegyek közé ékelődve fekszik. A hétvége valójában már előző nap itt elkezdődött: a Kenda Leg Looseneren még egyszer alaposan át lehetett mozgatni a lábakat, mielőtt a másnap reggeli laza gurulásból meglehetősen gyorsan komoly menet lett.

Hatalmas expót, kilométerhosszú kordonokat és rendezvénycirkuszt hiába keresel itt. Kenda, Shimano, egy food truck, rajtszámátvétel – ennyi. Simon szerint a szervezés „kicsi, de finom” volt, jó kommunikációval és gördülékeny lebonyolítással. Stefan is elégedett volt, pedig az előző esti regisztrációra csak 19:45-kor esett be. Érezni lehet, hogy a Balaton Gravel Derby mögött ugyanazok az emberek állnak, mint a Hungarian Divide mögött.

Aki a Balaton láttán sík parti gurulásra gondol, azt közvetlenül a rajt után kijózanítják. Reggel 6-kor Badacsonyból kifelé indul a mezőny, és gyakorlatilag rögtön bele is csap a szőlőhegyekbe. Stefan csodálatos 20%-os rámpákról és pompás Leg Openerekről beszél a hátralévő bő 360 kilométer előtt. Persze egy eszpresszóval is fel lehetne pörgetni a keringést...

Simon és Markus előzetesen akkurátusan áttanulmányozták az útvonalat: megnézték a szintprofilt, átfésülték a Komoot fotóit, minden házi feladatot elvégeztek. Csak épp nem sokat segített, mert az emelkedők élőben jóval keményebbek voltak, mint amit a profil sejtetett: meredekek, helyenként bőven kétszámjegyű meredekséggel, és mindehhez előszeretettel társult laza talaj.

Cserébe a napfelkelte, a szőlőhegyek és a rendre felbukkanó balatoni panoráma legalább a szemet kárpótolta; a lábaknak ekkoriban más dolguk volt.

Stefan ugyanezeket, a Balatontól délre fekvő szakaszokat hihetetlenül megerőltetőnek írja le. Ehhez jöttek még a hosszú, nyílt egyenesek és a szél. Érdekes elegy: alapvetően gyors, a gyakorlatban viszont folyamatosan megtörik olyan részekkel, ahol a pálya kimutatja a foga fehérjét.

A szervező ezt Champagne Gravel, nyílt utak, laza talajú, meredek emelkedők, technikás szekciók és az időközben hírhedtté vált Sand Pit keverékének nevezi. A leírás stimmel – csak a Champagne Gravel hallatán talán nem érdemes túl sokáig a pezsgőnél időzni gondolatban.

Stefan és Kirin a 100. kilométer környékén érte el a három frissítőállomás közül az elsőt. Egy alapvetően unsupported koncepciójú eseménynél ez elsőre furcsának tűnhet, a gyakorlatban azonban az útvonal menti gyér infrastruktúrát tekintve az állomások mindenek voltak, csak luxus nem. Később legalább találtak egy kávézót. Eszpresszó, fagyi, kóla és – Kirin szerint – valószínűleg a világ legjobb süteménye.

Néhány nyeregben töltött óra után persze a kulináris objektivitás meglehetősen rugalmas fogalom.

Mindezek ellenére Stefan és Kirin számára még mindig elérhetőnek tűnt a 20 órán belüli idő. A cél így lassan konkrét időpontot kapott.

Elöl Simon és Markus ekkorra már rég csak magára számíthatott. A csoportjuk sok kilométeren át egyre fogyott, mígnem körülbelül 250 km után végleg kettesben folytatták.

A kezdeti versenytaktikából időközben meglehetősen egyszerű program lett: tekerni, enni, inni, ívet keresni, repeat.

Nem sokkal 22 óra előtt elérték a harmadik frissítőállomást. Kirin ekkorra már teljesítette addigi leghosszabb tekerését, de még körülbelül 100 kilométer állt előttük. A nappal együtt legalább a hőség is eltűnt – a sötétséggel pedig praktikus módon az is, hogy lássák, meddig húzódik még a következő emelkedő.

A nézőket most őzek, rókák és borzok váltották. Aszfaltból továbbra is hiány volt.

350 kilométer után a Garmin minden, közelgő „burkolatlan útra” vonatkozó figyelmeztetése komoly pszichológiai hatást váltott ki. A tenyerek, a csuklók és a fenekek láthatóan teljes egyetértésben értékelték a helyzetet. Az pedig, hogy a szervezők még ekkor is találtak rázós, ferdén futó washboard-szakaszokat emelkedőn, legalább következetességről tanúskodik.

Valamikor aztán Badacsony ismét előbukkant az éjszakából. 1:30-kor, 19 óra és 33 perc után Stefan és Kirin áthaladt a célon: 31. hely abszolútban és ötödik a csapatok között.

Néhány high five, egy kis beszélgetés a szervezőkkel – és aztán? Hotel, zuhany, ágy?

Nem egészen.

Úgy döntöttek, rögtön nekivágnak a körülbelül két és fél órás hazaútnak Grazba. Ekkor nagyjából 26 órája voltak ébren, de 371 gravel-kilométer után láthatóan még mindig kellően fel voltak pörögve. Bizonyos döntéseket nem kell megmagyarázni. Elég túlélni őket.