Rose Root Miller Plus 3 hosszú távú tesztben

Hosszú időn keresztül, ami a munkaeszközeimet illeti, nagy rajongója voltam a minimalizmusnak és a bio-kerékpároknak; mert könnyűnek lenni és hatótávkorlátozás nélkül közlekedni, azt jelenti, hogy maximális rugalmasságot élvezünk. És míg ez a kamerafelszerelésemre még mindig igaz, az egyre növekvő akkumulátor-kapacitás, a töltőinfrastruktúra és általában az E-kerékpárok egyre jobb teljesítménye közben gondoskodott arról, hogy a fotózásoknál és még a regionális jelentéseinknél is egyre gyakrabban az E-MTB-t válasszam.
A Rose Root Miller Plus volt a legutóbbi szezonban a "bűntársam", szórakoztató és munkaeszköz egyben - és közben olyan pragmatikus és hozzáférhető, ahogy azt egy jó szerszámtól elvárhatjuk. De erről többet a technikai tények után.

A matt csillogó, zöld szín még mindig tetszik a Backroadomon, mint az első napon, és kiválóan áll a Root Miller Plus szénszálas vázának is.
A kábelek rendezetten helyezkednek el és a kormánycsapágyon keresztül futnak a vázba, ahogy azt manapság szokás építeni. Nem annyira progresszív a geometria, ami nem követi a "hosszabb és laposabb" trendet, hanem inkább szolid és konzervatív megjelenésű - ami azonban nem áll az általános jó vezetési tulajdonságok útjában. Kellemes mellékhatás: egyes modern E-MTB-knél manapság már ki kell vennem az első kereket, hogy beleférjenek a VW-Transporterbe; de a Rose esetében ez nem szükséges.

Míg a hosszú fotózási napokon a Biobike akkutöltöttsége nem kérdés, a felszerelés súlya teljesítmény szempontjából mindig lényeges tényező marad. Egy E-MTB-nek ugyan az akku korlátozza a hatótávolságot, de a fotóshátizsák csomagolásánál bőven meríthetünk a kínálatból. Így egy második, egy harmadik objektív, néhány tartalék akku, drón, esővédő és meleg tartalék-ruházat mind-mind nem jelent problémát - a Rose el fogja húzni! Ha az akku mégis elérné a határait, a Bosch-motorral a legjobb esélyünk van, hogy valahol útközben találunk egy szabad és kompatibilis töltőkábelt.

A második nagy előny számomra, mint fotósnak az, hogy a gyors fotósoknak, mint NoBrain, Lukas S. vagy Gabriel W. nem csak a nyomukban maradhatunk, hanem hernyószerű módon újra és újra lehagyhatjuk őket, fotózhatjuk, megelőzhetjük, fotózhatjuk, ismét megelőzhetjük, fotózhatjuk, ... lehet.

A Bosch CX, ahogy megszokhattuk a Boschtól, mindig rendesen hajt. Bár az eMTB mód a saját teljesítménytől függően jól modulál, mégsem árt egy ujjat a hátsó féken tartani meredek terepen.Hogy a kerékpár meredek terepen hajlamos lehet a felbukkanásra, természetesen részben az én kompakt, viszonylag egyenes üléspozíciómnak is köszönhető M méretben (180 cm). Személyes preferenciától függően érdemes lehet egy nagyobb vázméretet is megfontolni. Én a kompaktabbat és könnyebbet részesítem előnyben, de a nehéz kamera-hátizsákkal a hátamon minden grammért hálás vagyok, amit esetleg nem kell tologatási módban a sziklák felett cipelni.

A zajszint emelkedőn mostanra teljesen rendben van, semmi összehasonlítás az előző verzióval vagy más sikító hajtásokkal. A gumik közben szilárd tapadást biztosítanak.

Az akku hatótávolságáról írni tapasztalat szerint kevés értelme van, hiszen ez nagyon függ az összsúlytól, a teljesítmény fokozattól, a külső hőmérséklettől, a szintkülönbségtől és sok más tényezőtől.
625 Wh az, ami, és az én esetemben körülbelül 1.000 szintkülönbségre és 27 km-re elegendő extrém körülmények között (-6°C, Turbo mód) vagy ideális esetben körülbelül 2.000 szintkülönbségre (Eco- és Tour-mód sok saját erővel). Valahol ezek között találja majd meg magát a legtöbb a saját súlycsoportomban (74 kg).

Szeretem az átlátható bringákat. Úgy hiszem, valami hasonlót írtam már akkor is, amikor a Mondraker Foxy választásakor döntöttem a két méret közül a kisebb (M) mellett. A kompaktabb forma érzés szerint több mozgásteret hagy nekem és a hátizsákomnak lefelé haladva.
Ez ugyan kissé rovására megy a nagysebességű stabilitásnak és teljesítménynek, de nekem több játékteret kínál a szűk kanyarokban és meredek terepen... főleg, ha az ember hátulján egy E-bike plusz súlyát kell cipelnie.

Így a Rose lefelé egy fürge, reakciókész E-bike, és a Rock Shox futómű is rendesen visszajelzést ad az alatta lévő talajról. Ennek ellenére, különösen az esetleges célcsoport, a mindennapos és univerzális bringások szempontjából, sok tartalékot kínál minden élethelyzetben.
Így a saját otthoni ösvényeimen, de néhány technikás lejtőn vagy az Anninger kulcsfontosságú pontjain sem volt gondom, ami talán a mérsékelt sebességemnek is köszönhető.

A Rose az elmúlt szezonban is beváltotta az ígéretét, amit vártam tőle. A Root Miller Plus talán nem a legprogresszívebb geometriát vagy a teljes megjelenést kínálja, nem a legkifinomultabb technikai részleteket vagy kiegészítő funkciókat; de a kerékpár alapjai szilárdak. A váz, a kivitelezés, a bowdenvezetés, a kivehető akkumulátor, a beépített alkatrészek, beleértve a bevált Shimano és Bosch technológiát, a robosztus kerekeket és a RockShox futóművet, mind a Rose-t egy szuper mindenes kerékpárrá teszik.
Így számomra a kerékpár megbízható társ volt sok fotózás során és az egyik vagy másik hosszabb túrán, ahol, hála a Boschnak, sosem kellett sokáig keresgélni a töltési lehetőséget.

A Mullet beállításnak köszönhetően (29” kerék elöl, 27,5” hátul) és a kompakt M méretnek köszönhetően a Root Miller Plus súlya 23 kg alatt van, és az én érzésem szerint a terepen is elég reaktív és fürge.
Persze néhány paraméter itt-ott hagy teret a finomításra, de az összességében a csomag meggyőző volt és pontosan az, amit pragmatikus létemre egy megbízható munkaeszköztől vártam.