Népszavazás hegyi kerékpározásról - Szabad úthasználati jog

Gerald Simon már megint megtette. Hazánkban elérhető, hivatalos állampolgári részvételi utakat bejárva próbál egy törvénymódosítást elérni a saját és valószínűleg minden kerékpáros érdekében. Április 22. óta zajlik az úgynevezett bevezetési eljárás az ő „Mountainbiken szabad ÚTJOG” című népszavazási kezdeményezéséhez.
Egy név szerint meg nem nevezett barátjával közösen, április 9-én beadott kérelemmel indította el a kezdeményezést, amelyben az alsó-ausztriai férfi egy olyan törvényi újraszabályozást követel, amely lehetővé teszi az erdészeti használatú vagy kellően széles erdei utak kerékpárral (mountainbike-kal) történő használatát – a földtulajdonosok beleegyezése nélkül, és a gyalogosokkal szemben alárendelt módon. Jelenleg az 1975-ben született, sokat vitatott Erdőtörvény 33. paragrafusa engedélyezi az erdőbe való belépést, de a tulajdonos vagy az út fenntartójának beleegyezése nélkül nem engedélyezi annak kerékpárral történő használatát.

Aki támogatni szeretné ezt az ügyet, az ezt egyszerűen online az oesterreich.gv.at oldalon az ID Austria segítségével megteheti. Alternatívaként pedig bármely osztrák községi hivatalban (statutáris városokban: magistrátus; Bécsben: kerületi magistrátusi hivatal) személyesen is aláírhatja.

Mostantól kezdve a kezdeményezőknek 1,5 év áll rendelkezésükre, hogy összegyűjtsék a népszavazás kiírásához minimálisan szükséges 8.969 támogató nyilatkozatot, amely az osztrák összlakosság egy ezrelékének felel meg. Ha sikerül, akkor maguk dönthetnek a bevezetési kérelem tényleges időpontjáról. Ha ezt elfogadják, az Szövetségi Minisztérium meghatározza a nyolcnapos aláírási időszakot, amely alatt a népszavazást ténylegesen alá lehet írni.
És itt ismét az a szabály, hogy ha legalább 100.000 aláírás összegyűlik, a témát a Nemzeti Tanácsban kell tárgyalni. Mivel azonban a végső aláírások számlálásánál a már a bevezetési szakaszban leadott támogató nyilatkozatokat is beleszámítják, a kezdetektől fogva a lehető legszélesebb körű részvétel több mint hasznos.

Annál is inkább, mivel a népszavazások jogilag nem kötelező érvényűek. Hogy milyen mértékben valósítják meg őket, az a képviselőkön, illetve az ő megbeszéléseik, vitáik és esetleges szakértőkkel folytatott egyeztetéseik eredményein múlik.
Természetesen: Minél nagyobb támogatottsága van egy adott ügynek a lakosság körében, annál kevésbé fogják azt a Nemzeti Tanács bizottságában vagy plenáris ülésén egyszerűen keresztülengedni. Ennek megfelelően Simon jóval több mint a végül szükséges 100 000 aláírásban reménykedik, hogy a témát ne egyszerűen söpörjék a politikai szőnyeg alá.

A közel 60 éves férfi már átélt hasonlót. 2007-ben egy parlamenti polgári kezdeményezést indított a nemzeti erdészeti és gazdasági úthálózat megnyitására, és ehhez nem kímélt semmilyen erőfeszítést vagy előzetes kutatást: minden párttól állásfoglalásokat kért be, hogy felmérje a parlamenti ügyének pozitív elbírálásának esélyeit; háttérinformációkat és tényeket gyűjtött, amelyeket bizonyítható érvekként sorolt fel; megismerkedett a polgári részvétel általános jogi helyzetével, valamint a mountainbike-kal kapcsolatos különös jogi helyzettel; átkutatta a RIS-t (a Szövetségi Kancellária jogi információs rendszerét) legfelsőbb bírósági ítéletek és precedensek után; végül pedig létrehozott egy honlapot, ahol minden releváns dokumentum, beleértve az aláírásgyűjtő íveket is, letölthető volt.
Akkoriban 21.000 aláírás gyűlt össze – még analóg módon, ismerősök és rokonok körében, versenyszervezők, kerékpárboltok, egyesületek stb. által összeszedve, postán elküldve. Az eredmény? Halasztások, amíg a fekete-vörös törvényhozási időszak véget nem ért.

Mi – az ügyön magán kívül – már 18 évvel ezelőtt is megdöbbentő volt: A Hernsteinben élő vagyonkezelő és biztosítási közvetítő személyében nemcsak egy, az 1980-as évektől – többnyire kényszerűen illegálisan – szeretett sportját űző, első generációs hegyikerékpáros kötelezte el magát. A családapa, kövületgyűjtő, tűzoltó, síelő és hegymászó emellett képzett erdész is, aki szakmája révén pontosan ismeri az erdőt, valamint annak flórájának és faunájának szükségleteit.

2025-ben Simon ugyanazzal az alapossággal és vitakészséggel, de korszerűsített módszerekkel kezd újra munkába. Mivel, ahogy a politikatudományokból diplomázott szakember külön erre a célra létrehozott YouTube-csatornáján többször hangsúlyozta, még mindig semmi sem változott – sőt, ellenkezőleg: Európai összehasonlításban az aktuális korlátozások elavultabbnak tűnnek, mint valaha, ami egy turizmus szempontjából jelentős ország esetében, a hegyikerékpározás növekvő szabadidős és tömegsport jelentőségét figyelembe véve, több mint hátrányos. Az egészségügyi, környezet- és közlekedéspolitikai, valamint további gazdasági szempontokról nem is beszélve (érvelési vonalait összefoglalja a népszavazási kezdeményezés kísérőszövege a 3. oldaltól).

Nem utolsósorban ezért is lenne rendkívül indokolt a törvénymódosítás. „Végre hozzá kell igazítani az erdőtörvényt, hogy az erdő rekreációs hatását a hegyikerékpárosok ugyanolyan mértékben élvezhessék, mint a túrázók vagy a sítúrázók“ – hangsúlyozza többek között azt a tényt, hogy egy 1975-ből származó törvény aligha vonatkozhat kifejezetten egy olyan sporteszközre, amely csak tíz évvel később jelent meg.
A szükséges hosszú távú kitartást Simon ezúttal digitálisan intézményesítette. Saját YouTube-csatornáján az elkövetkező 1,5 évben rendelkezésre áll majd beszélgetésekre, érvek pro és kontra közzétételére, interjúk és viták lebonyolítására, a hegyikerékpározás és a természet témájával kapcsolatos ismeretek átadására, és természetesen mindenekelőtt népszavazási kezdeményezésének népszerűsítésére és támogatásának elnyerésére fog törekedni.