KTM Machina Kapoho Di2 a Bosch Performance frissítéssel — teszt

Többet nem lehet, legalábbis a KTM Macina Kapoho-univerzumban nem - és ezzel máris a fő témánál tartunk. A Shimano Di2-vel és az elektronikus FOX Live Valve Neo-futóművel szerelt változat igazi tűzijáték a technika-rajongóknak. A Bosch Performance Upgrade 2.0 valamivel nagyobb nyomatékkal és rengeteg menő elektronikus funkcióval tovább fokozza azt, hogy a játszadozásoknak, trükközéseknek és optimalizálásoknak alig vannak határai. Így a KTM Macina Kapoho Exonic Di2 biztosan nem mindenkinek való, de igazi Halleluja azoknak, akik nyitottak ezekre a műszaki újításokra és — akár a Forma–1 ifjú vadjaihoz hasonlóan — szívesen optimalizálják köridőiket és futóművüket számítógép segítségével.

A lengéscsillapító-felfogatásával és a markáns hátsó háromszögével, de legfőképpen a narancssárga fényezésével ez a KTM mindenképp olyan kerékpár, ami vizuálisan feltűnik. Szeretem ezeket a kaliforniai naplemente-hatásokat a vázakon, azokat a számtalan árnyalatot, amelyek a csillogó lakkban rejtőznek, a szórt pöttyöket, amelyek az 1992-es első GT Karkoramomra emlékeztetnek - micsoda remek változatosság az összes fekete és szürke váz mellett! Lehet, hogy azok időtállóbbak, de szerintem a narancssárga mindig bejön.

Felfelé a bringa sok, a geometriájából adódó jól ismert erősségét kamatoztatja. A hosszú tengelytáv, a kiegyensúlyozott üléshelyzet és a nagy tapadás gondoskodnak arról, hogy még a meredek és laza emelkedők is meglepően eseménytelenek legyenek. Az új Fox Live Valve Neo futómű már megbízhatóan működik. Míg a hagyományos futóműveknek mindig kompromisszumot kell kötniük a hajtássemlegesség és az érzékenység között, az elektronikus rendszer felfelé haladva valamivel több ellenállást ad. A hátsó rész pedálozás közben magasabban marad a rugóútban, a hintázás minimálisra csökken, és mégis a csillapító gyökereknél vagy sziklaperemeknél gyakorlatilag késedelem nélkül nyit. Az eredmény egy nagyon hatékony menetérzet, anélkül, hogy állandóan a lockouthoz kellene nyúlni vagy a tapadásról le kellene mondani. Különösen a technikás emelkedőkön a rendszer nagy nyugalmat és bizalmat ad, mert a hátsó kerék még laza talajon is tisztán követi a talajt, miközben elegendő támogatást nyújt aktív manőverekhez.

Szintén nagyon jól sikerült a Bosch-frissítés, amely 120 Nm maximális nyomatékkal egyszerűen egy kis plusz rugalmasságot enged, ha igazán meredekké válik a terep, vagy ha, mint mindig, lustán váltottunk és elmulasztottuk időben visszaváltani. Ez a kevéske plusz nyomaték olyan, mint egy mentőöv: sok esetben még alacsony pedálfordulatszámmal is át tud segíteni. Ha ennek ellenére fennakadnánk, a Bosch elindítást segítő funkciója mára az egyik kedvencemmé vált — ezzel még meredek, laza talajon is viszonylag nyugodtan újra el tudunk indulni.

A Shimano Di2 váltórendszer a Bosch-ökoszisztémában három változatban használható. Egyrészt ott van a manuális mód, amely úgy működik, ahogy eddig a kerékpár-váltóktól megszoktuk.

A második a M+ mód, amelyben a váltás mindig akkor történik, amikor nem tekerünk. A motor ilyenkor egyszerűen tovább forgatja a láncot, és a további pedálozásnál automatikusan a megfelelő fokozatban leszünk. Ez mindkét irányban működik: például ha egy gyors lejtőn fékezve rögtön emelkedő következik, akkor tekeréskor azonnal a megfelelő fokozatban vagyunk, vagy ha állóhelyzetből elindulunk és például 40 km/h-nál újra szeretnénk tekerni.

Az automatikus mód átveszi az összes váltási műveletet, és véleményem szerint jó társ sík szakaszokon, városi környezetben vagy kényelmes túrákon. A terepen azonban ezt gyakran manuális beavatkozásokkal kell "felülbírálni”, mert az automatikus rendszer természetesen nem tudja megjósolni, mi következik, és különösen a gyorsról meredekre váltásnál túl lassú.

Lejtmenetben a kerékpár hű marad a vonalához, és az első métertől kezdve hatalmas menetnyugalmat és biztonságérzetet sugároz. A hosszú tengelytáv és a kiegyensúlyozott geometria gondoskodik arról, hogy a bringát még gyors és rázós szakaszok alig tudják megzavarni. Újszerű ebben a tekintetben az a mód, ahogyan a Fox Live Valve Neo futómű támogatja ezt a karaktert. Miközben a rendszer laposabb részeken és aktívabb vezetési stílusnál érzékelhetően több tartást nyújt, a lengéscsillapító ütéseknél milliszekundumok alatt kinyit, és a teljes rugóutat rendelkezésre bocsátja. Ennek köszönhetően a kerékpár kanyarokban, fékhullámoknál és kompresszióknál magasabban ül a rugóúton, anélkül, hogy gyökerekkel borított vagy köves szakaszokon a kényelem rovására menne. Így a Valve Neo jó kombinációját kínálja a telt menetteljesítmény-érzetnek és a talajról érkező precíz visszajelzésnek. A Macina Kapoho Exonic Di2 ettől egy kicsit élénkebbnek és határozottabbnak tűnik, mint a testvérmodell, amelyet tavaly aktív futómű nélkül tesztelhettem; ennek ellenére a kerékpár aktív futóművel is olyan, mint egy kétkerekű Railjet: egy aktív futóművel földhözragadt bringa sok tapadással és hatótávval — nem egy pattogó játékszer.

A trail-használatban gyorsan kiderül, hogy a Live Valve Neo valóban több támogatást ad a futóműnek, anélkül hogy durva talajon feleslegesen feláldozná a kényelmet. A kerékpár magasabban ül a rugóútban, gyorsításnál és pumpálásnál határozottabbnak hat, és kanyarokban érezhetően több tartást biztosít, miközben a gyökerekre és ütődésekre adott reagálása egyidejűleg meglepően érzékeny marad.

Be kell vallanom: a Bosch új Trick Check-je tényleg elég vicces. A motorba épített giroszenzorok bizonyos manővereket +/- 10%-os pontossággal ismernek fel. Nem tudom, hogy ennek a 10%-os értéknek most 100%-ban vagy csak 90%-ban hinnék-e; a gyakorlati használat azonban azt mutatta, hogy az eredmények legalábbis elég jól tükrözik az érzékelt különbségeket a trükkök között. Amint egy brutálisan durva manőver után a gumik ismét talajt érnek, egy csippanás — mintha a lelkes tömeg tapsolna — jelzi az imént végrehajtottat. Ez azonnal történik, érzetre lényegesen pontosabb, mint amit például a Garmin rögzít, és különösen a három változatnál: Jump, Wheelie (= Manual) és Stoppie. Egy ugrás 0,5 m távolságtól és legalább 0,15 másodperces tartamtól számít. Egy wheelie vagy manual legalább 2 m-nek kell hogy menjen — 15°-os dőlésszöggel és minimum 5 km/h sebességgel. Egy stoppie-nek legalább 0,3 s-ig kell tartania, a minimális dőlésszög pedig a sebességtől függ. Ezek olyan értékek, amelyek még egy talajközeli biciklistól is néha kiváltanak egy Trick Check-csipogást és egy vigyort.

A KTM Macina Kapoho minden változatában igencsak menő eMTB. Az Exonic Di2 csúcsváltozat a legjobb falat: árban és műszakilag egyaránt kimagasló. Aki egyébként is kinézte már magának a KTM Macina Kapohót, és ráadásul szereti az innovatív technikát és az elektronikus hangolást, még nagyobb örömmel fogja használni. A kevésbé technikailag jártasok ugyan előnyt húzhatnának az elektromos futómű automata módjaiból, de ehhez mindenképp szükség van egy rendes alapbeállításra, amely aztán a legtöbb igényprofilhoz illik.

Különösen tetszett az új Bosch Performance Upgrade, amely az összes 5. generációs motorhoz elérhető; a 120 Nm nyomaték főleg meredek emelkedőkön ad nagyobb rugalmasságot, amikor a pedálfordulat gyorsan a kritikus érték alá eshet, és ilyenkor esetleg már túl késő lehet visszaváltani. A Bosch Trick Check kifejezetten ötletes, és bár nem mindig centiméterpontosan mér, sokkal reaktívabbnak és érzésre lényegesen pontosabbnak tűnik, mint például a Garmin által integrált megoldások.

Összességében a KTM Macina Kapoho Exonic Di2 felfelé és lefelé egyaránt rendkívül kompetens gép. A 800 Wh akkumulátor tisztességes hatótávot garantál. A motor felfelé a meredek emelkedőkön rendes lendületet ad; lefelé pedig a mullet-geometria és a futómű hozzák a pluszt, ha jóindulatú kezelhetőségről, stabil Railjet-szerű menetstabilitásról és bizalomgerjesztő teljesítményről van szó.