Race Face Era karbon hajtókar

Nemrég mutatta be a Race Face legújabb csúcskategóriás karbon hajtókarját. Az ERA a korábbi Next-R hajtókarok utódjának számít. Mivel már a kezdetektől fogva terveztem, hogy lecserélem a gyárilag felszerelt Shimano SLX hajtókart a Mondraker Foxy kerékpáromon, kapóra jött ez a lehetőség.
Kezdetben egyszerűen a kíváncsiság és a nerd-gondolkodásmódom (karbonváz mellé karbon hajtókar is kell) vezérelt, de aztán meglepődtem néhány finom részleten, mint például a rozsdamentes acéllemezek, a Cinch-rendszer vagy a hajtókarok ergonomikus formája. De erről később még többet; először egy rövid kitérő a műszaki részletekhez.

Már a kemény tények is egyértelműen beszélnek: 485 g teljes súly (a mi összeállításunkban), a pedálmenetek közvetlenül az erősített karbonrétegbe vannak laminálva, 30 mm-es tengelyátmérő, 176 mm-es Q-faktor és egy olyan termékdizájn, amely nemcsak az optikára, hanem elsősorban a tartósságra és a strapabírásra van kihegyezve. Az integrált rozsdamentes acéllemez nemcsak felismerhető megjelenést biztosít, hanem elsősorban védelmet nyújt a cipők által okozott kopás ellen.

A Race Face valójában annyira meg van győződve az új hajtókar robusztusságáról, hogy az ERA-t egy „gond- és stresszmentes 10 éves garanciával” szállítják, amely még a baleseti károkat is fedezi.
A Newcomer hét különböző színben (fekete, narancs, zöld, kék, piros, Kashmoney, Stealth) és három hosszúságban (165, 170 és 175 mm) érhető el.

Műszaki adatok

Az új hajtókar felszerelése és a középcsapágy cseréje olyan feladat, amely a BSA-csapágyaknak köszönhetően néhány perc alatt elvégezhető. Míg a Pressfit-csapágyaknál már a munka megkezdése előtt hideg veríték ült ki a homlokomra, a menetes csapágyak cseréje a megfelelő szerszámmal valóban nem nagy ügy.
A lánctányér hajtókarra történő felszereléséhez is csupán egy kazetta-szerszámra van szükség a CINCH rendszernek köszönhetően, amely egy jól felszerelt műhelyből amúgy sem hiányozhat. A tányért hátulról rögzítjük, a hajtókart átvezetjük a csapágyon, a második hajtókart ráhelyezzük, beállítjuk a távolságokat és szükség esetén a játékot, és már kész is az átalakítás.

A lánckerekeket a Race Face SHI 12 (Shimano 12 sebességes kompatibilis) verzióban kínálja alumíniumból és acélból, 30-tól 34 fogig, klasszikus vagy ovális formában. Narrow-Wide kialakításban a választék még szélesebb, 24-től 38 fogig terjed, akár hat különböző színben eloxálva.
Először egy 32-es standard lánckerékkel mentem, majd közben egy ovális 28-as lánckerékre váltottam.
A lánckerekek aszimmetrikusak, és a láncvonal precíz beállításához "standard” vagy "flipped” módon szerelhetők fel.
Ritkán volt egyszerűbb egy hajtókar készlet cseréje a csapágycserével együtt! Végül az új hajtókar a teljes csomagban pontosan 60 grammal könnyebb lett, mint az addig használt SLX alumínium hajtókar.

Mielőtt az enduróval a durva terepre indulnék, felszerelem a „Crank Boots” végsapkákat, ellenőrzöm az összes nyomatékot, a láncvonalat és a váltás teljesítményét. Az állítógyűrűvel (és szükség esetén távtartó lemezekkel) az axiális játék annyira minimalizálható, hogy a hajtókar könnyen forogjon, de oldalsó játék már ne legyen.

Egy első "aha" pillanatot az irodától való elinduláskor az ovális lánckerék okozott. Teljesen elfelejtettem, milyen érzés egy ilyen lánckerék. Mindenesetre az első méterek számomra szokatlanok voltak, mintha az egész hajtás "billegne".
Rövid időn belül azonban ez az érzés eltűnik, és élvezhetők az ovális lánckerék előnyei (kar, holtpont, stb.). Az erről szóló elmélet mindenesetre rengeteg "kocka-potenciált" kínál.

Maga a hajtókar merev, robusztus és strapabíró. Már az első ösvényeken a három ország találkozásánál (lásd Reschen/Nauders riport) néhány sziklás finomság is volt, és természetesen sikerült is néhány sziklát elkapni pedállal vagy hajtókarral tekerés közben. Az ERA-t azonban ez ugyanúgy nem hatotta meg, mint az én enyhén lúdtalpas lábfejemet, amely időnként a hajtókart súrolja.
Nem is beszélve a fotós bringájának brutális kezeléséről. Így az enduróm természetesen minden pár száz méteren fotószünetre kerül az ösvényen kívül, gyökereken, köveken, mohán, réteken és mezőkön. Még több tízezer méter szintvesztés után is, otthoni ösvényeken és a Sellaronda során, részben legrosszabb sárban és esőben, a hajtókar szinte újnak tűnik.

Az ovális lánckeréktől viszont ismét meg fogok válni, és kerekre cserélem. Valahogy nem igazán tetszik ez a könnyű "billegés" tekerés közben, ráadásul az ovális lánckerék miatt a váltókeret folyamatosan mozgásban van, ami (még ha minimális mértékben is) további kopást okoz.