Powermeter rendszerek összehasonlítása

Ritkán értenek egyet a szakértők. A kerékpáros edzésvezetés terén azonban valóban van egy konszenzus: Aki komolyan veszi a napi edzését, az aligha kerülheti el a mobil teljesítménymérés előnyeit.
A sebesség, mint megfelelő paraméter az intenzitás szabályozására kerékpározás közben, kizárásához nem szükséges PhD-diploma rakétatudós szakon. A saját érzéseink alapján edzeni ugyan működhet, de sok tapasztalatot, egy jó edzőt és még jobb testi érzékelést igényel. És a pulzusszám, amit mára számtalan tanulmány és gyakorlati tapasztalatok is alátámasztanak, szintén inkább hasznos kiegészítésnek tekinthető, mint valós alternatívának az igényes igények számára, hiszen hőmérséklet-ingadozások, napi állapot és számos más tényező befolyásolhatja. Végül, de nem utolsó sorban, a mobil VO2max-mérés terén jelenleg még a megfelelő eszközök hiányoznak.
Így marad a pedálon kifejtett saját teljesítményünk, wattban mérve, mint a leggyakorlatiasabb megoldás. A szükséges erőfeszítés, hogy magamat és a biciklimet előre mozgassam, egy megbízható méret. Mert 200 watt az 200 watt, mindegy, hogy síkon vagy emelkedőn, fáradtan vagy frissen, hidegben vagy melegben. Ami az úszónak a 25 méteres medence és a stopperóra, az a kerékpárosnak így az erő, a pedálfordulat és ebből számított teljesítmény wattban: P = F x V (vagy valójában 2Pi x Erő x Hossz x Pedálfordulat), egy megbízható paraméter a pillanatnyilag kifejtett teljesítményhez.

Számos gyártó szentelte magát az évek során az ilyen méréseknek. Már rég nem csak az SRM dominál a piacon a mérőkarokkal. Gyártók, mint a power2max, Stages, Rotor, Powertap és Garmin mind saját rendszerekkel, egyedi erősségekkel és gyengeségekkel fejlesztettek ki. A mérés a rendszertől függően történhet a hajtókar tengelyén, a hajtókar csillagon, a hajtókaron, a kerékagyban vagy a pedálokon. És ez már akár egyoldali, vagy kétoldali is lehet. Az árak is nagy spektrumban mozognak, néhány száz eurótól egészen 2000 euró felettig. A nagy közös jellemző valójában csak a nyúlásmérő sávok használata, amelyek adatait hol jobban, hol rosszabbul dolgozzák fel, és ANT+ vagy Bluetooth-on keresztül küldik egy kerékpárkomputerre vagy egy okostelefonra.

A teljesítménymérők piaca kétszeresen is átláthatatlan. Ha valaki teljesítménymérőt szeretne a kerékpárjára, már rég nem csak annak eldöntése a kérdés, hogy melyik gyártóban bízik meg. A kínált rendszerek teljesen alapvetően különböznek pontosságban, súlyban, kezelhetőségben, méretben és magában a termékben. Végül is egy pedál nem hajtókar, egy hajtókar nem hajtócsillag, és egy agy megint csak valami más.
Minden rendszernél az előnyök és hátrányok valahol az ár/érték, pontosság és annak ténye között ingadoznak, hogy mennyire könnyen cserélhetőek egyik kerékpárról a másikra. A mátrix megfejtéséhez őszintének kell lenni önmagunkkal: Mekkora a költségvetésem, mire akarom használni a teljesítménymérőt, mennyire fogom használni a teljesítménymérőt, hány kerékpáron szeretném a rendszert felszerelni, milyen kerékpárokról van szó és milyen igényeim vannak a mérési adataim pontosságával kapcsolatban. Mielőtt részletekbe vesznénk, itt egy kis áttekintés:

Áttekintés PM-rendszerek

A hajtókar-pók teljesítménymérőt talán a legpraktikusabb megoldásként figyelmen kívül hagyva, a döntés a mérés oldaláról szól, tehát csak annak eldöntése, hogy hol kell mérni, és milyen igényeket támasztunk a kezelhetőségre, kerékcserére és pontosságra. Árban minden rendszerben találhatók jelöltek minden kategóriához.

A hajtókar alapú rendszerek, mint az ősapa SRM esetében, ma már a legelterjedtebbek. A rendszerek pontosan hol helyezik el a nyúlásmérő csíkokat és így a mérőelektronikát, az a különböző koncepcióktól függően változik, és mindig előnyökkel és hátrányokkal jár.

A hajtókaros teljesítménymérőknél az elektronika a gyártótól és a modelltől függően vagy csak az egyik oldalon, a bal vagy a jobb hajtókarban, vagy mindkét hajtókarban helyezkedik el. A legismertebbek közé tartoznak a számos hajtókarmodellhez kapható Stages teljesítménymérők, de említhetjük a Shimano-t, a Specialized-et a Power hajtókarjaival (közösen a 4iii-val), a 4iiii-t és az Avio-t mint készlet (azaz csak az elektronika, amit még a hajtókarra kell ragasztani...), valamint a Verve-t az InfoCrank-kel, amelyek mind rendelkeznek megfelelő modellekkel.
A rendszerek viszonylag könnyűek, és alig nehezebbek néhány grammal, mint a szériagyártású hajtókarok. Ezenkívül a technológia meglehetősen strapabíró, szinte semmilyen kopásnak nincs kitéve, és könnyen cserélhető. Ha például minden kerékpárunkon ugyanazon generációjú és hosszúságú Shimano hajtókarokat használunk, legalább az egyoldalas változat gyorsan cserélhető. A Stages házából származó Single-Sided Ultegra teljesítménymérők cseréje így nem tart öt percnél tovább. A kétoldalas változatoknál természetesen már nagyobb a feladat, de valójában ez is kezelhető.

Hajtókar teljesítménymérő

A Rotor INpower, a Team Zwatt Zpindle és a Race Face/Easton termékei a legismertebb hajtótengelyes teljesítménymérők képviselői. Az egész mérőegység a tengelyben helyezkedik el, ami valójában egy tengely. Itt részben jól védett a külső hatásoktól, esésektől vagy szállítási sérülésektől. Másrészt a rendszer a tengelyfelvevőnél történő mérése miatt csak a bal oldali hajtókart képes érzékelni. Ezt követően a teljesítmény megduplázódik. A rendszertől függően viszonylag egyszerű a be- vagy átépítés. Viszont emiatt rendszerfüggő pontatlansággal is behatárolt.

Tengelyteljesítménymérő

Ez a rendszer a teljesítményt a nagy lánckeréken méri. Az egyetlen nyilvánvaló képviselője a 2015-ben bemutatott Powertap C1.
Bár a rendszernek az az előnye, hogy elhelyezkedése révén valóban nagyon pontosan méri a mindkét láb teljesítményét egyszerre, azonban csak 110 mm-es furatkörre és kiválasztott áttételekre (50/36, 52/36 és 53/39 fogszám) alkalmas. A szenzort a lánckerékekkel együtt vásárolják/megvásárolták, de ez nem, amint azt most valószínűleg gondolnánk, egy egyszer használatos termék. Inkább a lánckerékek, amint elhasználódnak vagy más méretűre van szükség, utánvásárolhatók.
Aki jártas a szerelésben és van némi mechanikai ügyessége, azzal boldog lehet, aki viszont kevésbé rendelkezik kézügyességgel, valószínűleg szüksége lesz egy szerelőre.

Schober Rad Messtechnik - jobban ismert, mint SRM - már megmutatta az utat. Ma már többek között a Power2max, FSA (egy Power2max termék), Team Zwatt Zpider és Quarq/Sram is kínál hajtókar-pók teljesítménymérőket. És ennek megvan az oka. Mivel a hajtókar-pók teljesítménymérők a hajtócsillagba integrált nyúlásmérő sávokkal mindig egyszerre mérik mindkét láb teljesítményét, így nem csak pontos, hanem mindenekelőtt megbízható és konzisztens teljesítményadatokat szolgáltatnak.
Ezen kívül a teljesítménymérő védve van a pedáloktól, hajtókaroktól és lánckeréktől - így egy esés esetén a mérőegység sérülése rendkívül valószínűtlen. A megfelelő karbantartás mellett a hajtókar-pók teljesítménymérők nagyon magas élettartamot is kínálhatnak, mivel a rendszer forgó alkatrészek nélkül működik, így szinte kopásmentesen tervezhető. Itt valószínűleg az akkumulátorok - vagy elemek - a leggyengébb pont.
A rendszer hátránya - legalábbis akkor, ha valaki egy adott hajtókarra ragaszkodik - az, hogy moduláris hajtókarra van szükség. A hajtókar és a pók két külön alkatrésznek kell lennie, hiszen a teljesítménymérő helyettesíti a szabványos pókot. Ezzel egyes Shimano csoportok kiesnek a választékból. De az ember visszanyúlhat az univerzális hajtókarokhoz, mint amilyenek a könnyű és merev Rotor termékek. Átalakításkor így az egész hajtókart is cserélni kell, de ettől eltekintve, a rendszer valószínűleg a legjobb tipp a teljesítménymérők mezőnyében. Az olcsó Spider-Only megoldásoktól kezdve a drágább egyedi szénszálas hajtókarokig minden lehetséges ebben a rendszerben.

Kurbelspider-Powermeter

Már körülbelül 20 évvel ezelőtt a PowerTap a saját agy-teljesítménymérőivel lépett piacra. A Powertap G3 rendszer (amely egyébként a Quarq-hoz tartozik) ma már egyeduralkodó a szektorban. A nyúlásmérő sávok itt a hátsó kerékagy belsejében helyezkednek el és így mérik a teljesítményt a hátsó keréknél. Az így összegyűjtött adatok általában valamivel alacsonyabbak, mint a hajtókar-alapú megoldásoknál, mivel a lánc, pedál és a hajtócsap által "elveszett" teljesítmény miatt.
Ha megfelelő a beépítési szélesség, a teljesítménymérő rendszer pár másodperc alatt áthelyezhető egyik kerékről a másikra. Egy kerékcserénél többre nincs szükség. Viszont, ha valaki egy különleges felnit keres, akkor először meg kell építtetnie a kereket. És ha az edző- és versenykerékpár között szeretne váltani, mérlegelnie kell, hogy tényleg a versenykereket szeretné-e használni az edzésen, vagy az edzőgarnitúrát a versenyen. Nem is beszélve a gravi-, cross- és országúti kerékpárok vegyes használatáról.
Elsősorban a triatlonosok körében nagy népszerűségnek örvend az agy-teljesítménymérő. Mára már megoldások állnak rendelkezésre 130, 135 és 142 x 12 mm-es hátsó vázakhoz, árban a középkategóriában mozognak, de figyelembe kell venni egy teljes (egyedi) kerék beszerzését.

Agymérőműszerek

Ahol az ember magát az ajánlatok spektrumában megtalálja, azt mindenki magának kell eldöntenie. Ahogy már korábban is említettem, minden rendszernek megvannak az előnyei, de hátrányai is. Ha valaki nem szponzorokhoz kötött, hanem szabadon választhat, és valóban a lehető legpontosabb értékekkel szeretne edzeni, amelyek összehasonlíthatóak a teljesítménytesztekkel és társaival, akkor valószínűleg a hajtókar-pók típusú teljesítménymérőket kell a Non-Plus-Ultra kategóriának tekinteni. Akik gyakran cserélnek kerékpárt vagy edzőtáborba utaznak, és ott kölcsönöznek egy bringát, azok talán a (kétoldali) pedálteljesítménymérőkkel is megtalálhatják a szerencséjüket.
A szerkesztőségünkben az évek során a power2max rendszer vált az egyik kedvencünké. Nem olyan drága, mint a korábbi piacvezető SRM, de ugyanolyan megbízható, és szinte minden hajtókarhoz kapható sokféle árkategóriában, így a németekről aligha lehet negatívat mondani.

A power2max egyébként a NG és az NGeco két nagyon elterjedt teljesítménymérőt is kínál a programjában. Ezek számos hajtókarmodellhez elérhetők, mind a MTB, mind a országúti kerékpározás területén. A németeknek nemrégiben sikerült egy Shimano változatot is piacra dobniuk - legalábbis MTB-hez. Országúti kerékpárosok azonban a power2max NG és NGeco esetében továbbra is nélkülözniük kell a Dura Ace-, Ultegra- és 105-ös hajtókarokat.
Már sokféle változatot használtunk a szerkesztőségi kerékpárokon. Nagy kedvenc a sokoldalú, könnyű és merev Rotor hajtókarral felszerelt power2max. MTB használatra most az új Shimano-NG mellett döntöttünk. A NG MTB Shimano Powermeter vételára €990, de fontos megjegyezni, hogy ez még nem tartalmazza a megfelelő hajtókart. Az ár tehát a kiválasztott opciótól függően, az SLX-től az XT-n át az XTR-ig, még növekedhet. Vagy már van egy Shimano 12 sebességes csoport a kerékpáron. Ebben az esetben csak a meglévő hajtókart kell átalakítani. A NG MTB Shimano Powerméterről többet írunk majd tavasszal, azaz amint több kilométert tettünk meg vele.