Gravel kerékpározás a Dachstein Salzkammergutban

Rindbach Ebenseenél, valahol a Halott-hegység északi lábánál lévő vad, sziklás völgyekben. Mögöttünk a bájos Offensee, előttünk a pompás Traunsee, balra és jobbra pedig felemelkedik az Eibenberg és az Erlakogel, amelyet jellegzetes, északnyugati profilja miatt a népnyelvben Alvó Görög nőnek is neveznek.
Az előbbi a Zwercheck sziklafalaival szolgáltatja a sötét fantasy-kalandjaink anyagát. Az utóbbi a Gasselhöhle-val talán az Északi Mészkő-Alpok legszebb cseppkőbarlangját rejti. És közte egy patak, amely a Traunsee-be torkollva kedves és tiszta, egy szurdokot formált, amelyből nem tudunk kijönni a csodálkozásból:
Nem csak, hogy a Rindbach-vízesés felett kibontakozó látványosságra éppúgy illene a természeti emlék cím, mint magára a kataraktra. Az Offenseebachklamm után ez már a második figyelemre méltó szépségű és hosszúságú szurdok, amelyet néhány kilométeren belül átszelünk. És mindezt egy olyan úton, amelyet futólag szemlélve szinte nem érdemesnek találnánk, mert túl aszfaltos és útszerű lenne. Isten, óvj ... vagy inkább: sókalózok, segítsetek!

Bevalljuk: Amilyen gyorsan fixáltuk a programunkat a kétnapos kirándulásra Felső-Ausztria legdélibb csücskébe, olyan szkeptikusak voltunk annak valós gravel-alkalmasságát illetően.
Végül is a Hornspitz-Achter (24 km/870 m) hivatalos túraleírása kemény emelkedőket és izzasztó tolószakaszt jósolt - nem túl szórakoztató a diszciplínára jellemző áttételekkel, gumiszélességekkel és esetlegesen felszerelt csomagokkal.
És a Turisztikai Szövetség által közzétett, második, 81 km/880 m-es túra "relatíve magas" aszfaltaránya, amelynek jó része állítólag közvetlenül a forgalmas B145-ös út mellett halad, meglehetősen korlátozott gravel-élményt ígért.
De először is, a dolgok másképp alakulnak, másodszor pedig, mint gondolnánk!

Schon die Hornspitz-Runde kellemes meglepetést okozott. Igen, az emelkedők alapvetően a meredekebb és a túra elején durvább kavicsos spektrumhoz tartoznak, ami a gravelbike-ok számára szórakoztató. És valóban, a hegy csúcsát egy kegyetlen sípályán kell meghódítani, amelynek folyamatos 20-25%-os meredeksége meghaladja a pedálozhatóság határait; különösen azért, mert ennek a különleges próbának a kezdete mély, laza kaviccsal is vár.
Azonban ez a rémálom csupán 700 méter hosszú, majd további 500 méteren keresztül - még mindig sportos - 15-20%-ra mérséklődik, mielőtt a Gosaukamm és a Dachstein, a Plassen és a Gosautal, a Ramsau-hegység és a Salzkammergut-hegység, sőt még a Gosausee egy sarka is olyan erővel és hirtelenséggel tárul elénk, hogy minden fáradtság azonnal feledésbe merül.
Nem is beszélve a Zeishofalm kulináris és atmoszférikus élvezeteiről.

Aber der Reihe nach. Hornspitz-Achter also, und somit Start im schönen Gosau, am Parkplatz des Sportzentrums im Steinermühlenweg.
Die Prachtkulisse des wild gezackten Gosaukamms mit den vielen spitzen Kirchtürmen des davor platzierten Dorfes vorerst im Rücken, hieß uns der GPX-Track kurz, talauswärts Richtung Osten zu pedalieren - laut offizieller Tourenbeschreibung auf der Bundesstraße. Ruhesuchende Naturen bleiben alternativ für einen knappen Kilometer am Gosaubach und schwenken dann über die Stötzlgasse in die Ramsaustraße ein.
Anfangs führte diese steile Trasse noch asphaltiert durch den blumengeschmückten Ortsteil. Alsbald wechselte der Untergrund jedoch auf etwas groben, holprigen Schotter und die Umgebung auf Wald. Nach den ersten beiden Kurven wurden Bodenbeschaffenheit und Steigung deutlich zahmer und wir kalibrierten unsere körpereigenen Sensoren auf Genuss.
Wie grün die vom nächtlichen Regen noch feuchten Moose und Farne leuchteten! Wie intensiv der dunkle Waldboden nach abgestorbenen Pflanzenteilen und fruchtbarer Erde roch! Und wie unverrückbar die Berge aus dem Talboden über die Baumwipfel spitzelten!

Dergestalt waren die gut 300 Höhenmeter dieser ersten, in den Nahebereich der idyllischen Iglmoosalm vordringenden Schleife nördlich der Pass Gschütt Straße alsbald erledigt.
Hurtig sausten wir hinunter zur B166 und einen unschönen, verkehrsumtosten Kilometer weiter ins Salzburgische (good news: Für diesen Abschnitt wurde soeben eine - bei unserem Besuch noch nicht ganz fertige - Umfahrung durch den Wald gebaut). Wenige Meter unterhalb der Passhöhe ging's schließlich links und somit südlich ab in jene Forststraße, welche binnen der folgenden 8,5 Kilometer und 450 Höhenmeter den 1.433 m hohen Hornspitz von Rußbacher Seite aus erobert.

Donnergrollás, heves eső és csapkodó szél közepette élveztük a ritka szimbiózist a barátságosan nyugodt kiszolgálás, a szívből kiváló konyha, a tökéletesen időzített logisztika és a szeretetteljes dekoráció között. Más szavakkal: Így lehet kivárni egy vihart!
És így lehetett utána is teljesen jóllakottan és elégedetten, valamint szárazon visszagurulni a jól karbantartott, viszonylag lapos erdészeti utakon a kiindulópontra – nem utolsósorban egy utolsó panorámás pillantást vetve a Gamsfeldre, Wilder Jägerre, Kalmbergre, Plassenre, az egész lapos, zöld völgytalpra, és természetesen a Dachstein királyra plusz a Gosaukammra.

Egy pihentető éjszaka és egy kényelmes reggeli után úgy éreztük, készen állunk a kavicsos kaland második részére.
Történelmi épületeivel – az étterem és a műemlék ház lakóterülete 1517-ből származik – a Landhotel Agathawirt, az első pillanattól kezdve a kerékpáros vendégekre specializálódott szálláshely, tökéletesen ráhangolt minket a következőkre. Végül is a Salzpiraten-Runde útvonalon a titokzatos kalózok nyomába akartunk eredni, akik állítólag sok száz évvel ezelőtt a Traunseen garázdálkodtak, vagy jogi nézőponttól függően szabadság- és hitükért harcoltak.
A dokumentumfilmben feldolgozott történetből semmi sem bizonyított. Csupán egy kápolna felirata Traunkirchenben utal egy „pogány kalózok búvóhelyére”. Sok minden elképzelhető. Leginkább az, hogy a helyiek, akik mindig is ellenállók voltak, a különböző hatóságok sómonopóliuma ellen harcoltak, és saját módjukon szedték be az adót.

Ehhez tudni kell, illetve tudatosítani kell: A (pre)historikus időkben az élelmiszerek tartósításának egyetlen lehetőségeként a sónak rendkívül nagy jelentősége volt. Különösen a mai, egyéb ásványkincsekben szegény Salzkammergut területén, mivel Hallstattban található a világ legrégebbi sóbányája. Ennek „fehér aranyát” a Traun folyón keresztül a Dunához, majd onnan egész Európába szállították.
És éppen ezen a Traun folyón indultunk el, a szállásunk kerthelyiségében álló tiszteletreméltó „Szent Ágnes császári tölgy” leveleinek susogása kíséretében, izgatottan és kíváncsian.

És aztán: Offensee. Színkorrekció, következő szint. Egy szimfónia türkizből, petrolkékből, acélkékből és zöldből, erdőbe burkolva, hegyekkel körülölelve.
Egy óriás, mint a később következő Traunsee a maga 1.691 méter magas kőőrével, megvan a maga vonzereje. De ezt a kis, széles erdészeti úton körbejárható, három oldalról elérhető és patakmeleg hegyi tavat egy egészen különleges hangulat veszi körül. Különösen a déli parton, ahol a Jausenstation Seeau csapata kreatív konyhával gondoskodik a fürdőző, túrázó és kerékpározó vendégek testi jólétéről.

Gänzlich ohne Wasserbegleitung mussten wir eigentlich nur nach der schnürlgeraden Schlusstrasse der Waldbahn (vgl. Infokasten: Von Nonnen und Zügen) auskommen, als es für exakt 800 Meter in „alpines Gelände“ zum Jagdhaus Fahrnau ging.
Was wir beim Kartenstudium für eine Komoot’sche Übertreibung gehalten hatten, bewahrheitete sich spätestens, als der anfängliche Wurzelteppich in immer höhere und ausgesetztere Felsstufen überging und wir uns inmitten eines waschechten Steiges wiederfanden.

Tröstlich: Dieses Schiebestück ist so kurz, dass es – selbst mit eventuellem Gepäck – nicht weiter ins Gewicht fällt. Beruhigend weiters: Die Passage ist – mit einem Gravelbike ohnehin, mit einem Mountainbike über maßgebliche Teile wohl ebenfalls – so unfahrbar, dass auch in die originale Gegenrichtung Wandern angesagt wäre.
Verwunderlich jedoch: Das Wegstück ist nebst Uralt-MTB-Routen wie Fahrnau-Offensee und der Almsee-Anbindung auch im recht frischen BergeSeen eTrail auf der Königsetappe (Grünau im Almtal – Steinbach am Attersee, 77 km/2.037 Hm) enthalten, und zwar bergauf. Wie, so fragen wir uns, schafft es das typischerweise nicht mehr ganz junge Klientel dieses überregionalen Mehrtages-Angebots, seine 25-Kilo-Boliden hier hinaufzuwuchten?

Az említett célcsoport mindenesetre sokkal keményebbnek tűnik, mint gondoltuk...
Visszatértünk a Rindbach-szurdokba, röviddel azelőtt, hogy elérnénk a nyílt kanyart, ahol a kőfalak, a nyári hőség, a rovarzümmögés és a mélyen fekvő folyómeder kilátása a hatalmas gereblyével, amely távolról nézve úgy néz ki, mint egy történelmi kőhíd, délnyugat-Franciaországra fog emlékeztetni.
Csak: Még nem tudunk erről a varázslatos helyről Ebensee felett. Még Mordor választ el minket a szurdok végétől, a Traunsee-től, a Rindbach szabadidőközpont strandjától, a fagylaltkehelytől a Maislingernél, a finom vacsorától az Agathawirtban. Még mindig tornyosulnak a sziklafalak, mintha a pokol kapuja lenne.

Lesz-e számunkra menekvés ebből a sötétség birodalmából? Kétségbe vonjuk. És mégis: A remény él. Mert éppen most köp ki az erdei út néhány alulról érkező idősebb E-bikeost, akik tulajdonképpen mindannyian meglehetősen nyugodtan és jókedvűen tekernek felénk, mintha mi sem történt volna.
Nos, akkor indulás Mordorba velünk!