Téli sport Gran Canarián

A férfi a hídon biztos benne: "Soha nem fogják megjavítani az utat" - mondja, és ragyog. "Ez jó! Nagyon jó!" És a haverja, aki műanyag trombitát tart a kezében és Bluetooth-hangszóró lóg a nyakában, így inkább bohócnak tűnik, mint matróznak, hozzáteszi: "Jó nekünk, jó a családjainknak - és jó neked is: élvezheted a hajótúrát!" A matróz-bohóc megnyomja a lejátszás gombot. "In the Navy" dübörög a kis személyszállító komphajón. Ezután eloldja a köteleket a mólóról.
A férfi a hídon irányba állítja a hajót, a part mentén. "Tedd a bicikliket az üléssorok közé" - mondja a matróz, "itt biztonságban vannak." Ezután felhangosítja a zenét: "Készen álltok bulizni?" A fedélzeten lévő körülbelül 30 utas fele készségesen felemeli a kezét, és elkezd ringatózni.

A többiek kissé szenvedve néznek ki a tengerre: ez a 35 perc el fog múlni. Ezután, amikor Puerto Moganban partra szállnak, és vagy besétálnak egy kikötői kávézóba, vagy visszaülnek a biciklire, a szórakoztatóturizmus mélységeibe tett rövid kirándulást gyorsan elfelejtik. Mert a tengeri kilátás valóban szép volt. De leginkább azért, mert most a "Serenity" felé tartanak: 1200 méteres szintemelkedés.
Elhaladva egy szélmalom mellett, fel a dombokra - majd a hegyekbe. Ott egy képeslapra illő szerpentines úton felfelé, felfelé, felfelé. Meredek, de átlagos erőnlétű kerékpárosok számára még éppen teljesíthető. Kezdetben fenyőerdőkön át, majd hullámzóan hegyi- és tározótavak mellett. És a fa határ fölött olyan kilátásokkal, amelyek minden átkot és minden izzadságcseppet bőven megértek.

Ha valaki a téli sportokat inkább a kerékpár nyergében, mintsem a hóban keresi, akkor itt a helye. Ugyanis Gibraltár szorosától délre, mintegy 1.300 kilométerre, még decemberben, januárban és februárban is garantált a "rövid-rövid" viselet. Azonban, mivel az Atlanti-óceán közepén járunk, itt gyakran jóval erősebb szél fúj, mint a Földközi-tengeren, például "Mallorcán".
Gran Canaria, ahonnan egykoron Kolumbusz Kristóf útnak indult, hogy "felfedezze" Amerikát, egyben a Kanári-szigetek leghegyesebb szigete (a legmagasabb hegy, a Teide, viszont Tenerifén található). Az országúti kerékpárosok sűrűsége itt magas, de mégis alacsonyabb, mint például Fuerteventurán. Ez (még mindig) az egyes szigetek imázsának is köszönhető: La Gomera - virágok. "Fuerte" - edzőtábor. Tenerife? Téli menedékhely nyugdíjasok számára. Ez utóbbi Gran Canariára ("GC") is igaz, bár itt az idősebbek egy nagyon élénk queer cruising- és partikultúrával keverednek.

Az, hogy itt az országúton is nagyszerűen lehet kerékpározni, már régóta nem igazi titok, de még mindig nem teljesen "közismert kerékpáros-tudat": Az ezredforduló Die-Hard rajongói és a pandémia előtti Early-Adopterek után most egyre több mainstream országúti kerékpáros érkezik. Olyan emberek, akik az országúti kerékpározást gyakran éppen a koronavírus-járvány idején vagy azt követően fedezték fel - és télen egyre gyakrabban szeretnék sportos álmaikat nem havon, hanem az országúton megélni.
Itt a kerékpározás lehet és kell is, hogy egy kicsit "intenzív" legyen - előtte és utána azonban a komfortzóna a cél. Gran Canaria ehhez sok mindent kínál. Azonban aki télen kerékpározni érkezik erre a szigetre, annak néhány apróságot tudnia vagy figyelembe kell vennie.

Az egyik ilyen dolog a Puerto Moganba tartó komp kérdése. Ez Arguineguinből vagy Puerto Ricóból indul – kis kikötőkből a sziget déli partján. És elengedhetetlen ahhoz, hogy bringával elérjük a Serenity-t.
Bár még a "jelenleg" ajánlott kerékpáros térképek is azt állítják, hogy a festői és jól kiépített tengerparti úton Maspalomasból (itt lakik a legtöbb turista, és innen indul szinte minden kerékpártúra) egészen a kis halászfaluba, Puerto Moganba lehet eljutni, hogy onnan nekivágjunk a "Serenity"-nek. Valójában azonban a tengerparti út pontosan egy kanyarral a halászfalu előtt ér véget. Nyolc évvel ezelőtt itt egy szikla zuhant az útra, és a tengerbe sodorta azt. Azóta a parányi Tauritóban a "kiépített szakasz vége" tábla fogad.
Akik nem hiszik el (az első "GC" látogatáskor szinte mindenki), még megpróbálhatják átemelni a kerékpárt egy-két betonakadályon. De utána valóban egy szakadékot elzáró korlátnál találják magukat, ahol valaha az út vezetett – rálátással arra a helyre és útszakaszra, amelyet eredetileg kerestek.

Általában ilyenkor visszafordulnak, és a "Playa Taurito" homokos strandján más kerékpárosokkal, akik szintén hittek a térképnek, eszpresszót isznak. Rájönnek, hogy ez is egy nagyon kellemes élmény. Ezután teljesen kiélvezik a hazautat a drámai szépségű tengerparti úton, amely csodás kilátást nyújt a tengerre, vissza Maspalomasba. Másnap felszállnak a Puerto Moganba tartó bulikomphajóra – és amikor a matróz a Bluetooth-os magnójával harmadszorra is elindítja az "In the Navy"-t, elmosolyodnak.

A friss lábak azonban nem kizárólag a rövid, ebben az esetben kissé túlságosan is erőfeszítés nélküli hegyre vezető úttól függenek. Aki egy kerékpáros nyaraláson minden nap háromjegyű kilométert és négyjegyű szintemelkedést szeretne megtenni, aki szembe kíván nézni a soha előre nem jelezhető (és mindig rossz irányból fújó) széllel, annak a pihenés mellett elegendő – és lehetőleg kiváló minőségű – táplálékra is szüksége van. És jó hardverre.

Ami egyszerűnek és logikusnak hangzik, az egy olyan szigeten, amely az 1960-as években évente még nem érte el a 100.000 látogatót, de az elmúlt tíz évben a turisták száma évi kettőről négymillióra ugrott, problémává válhat:
Nem utolsósorban az észak-afrikai Szaharából származó híres homokdűnék miatt Gran Canaria déli része turisztikailag sokkal fejlettebb, mint az északi. Itt, Maspalomasban, minden összesűrűsödik és zsúfolódik, ami csak összezsúfolható: egyik szállodablokk szorosan a másik mellett áll, az apartmanházak egymásra tapadnak. Közöttük gyorséttermek, bárok, diszkók, klubok és nagy tervezői nevek logóival ellátott bóvlit árusító üzletek tolonganak.
A "Playa del Ingles"-en (az "Ingles" alatt minden nem helyi értendő) bármely napszakban dübörög valamelyik kocsma zenéje a nyitott erkélyajtón keresztül. Játszóterek és autópályára néző medencék teljesen megszokottak. És ha a tengerhez vezető út 20 percig vagy még tovább tartana, akkor a napozóágyat akár a gyér fűbe is kiteszik az autópálya mellett.

Aki nyugalomra és jó alvásra vágyik, annak esetleg nehéz dolga lehet. Ez azért is van így, mert az ilyen környezetekben tapasztalat szerint nemcsak "szemétkalóriákat", hanem esetleg még kiegyensúlyozott vagy akár egészséges ételeket is nehéz olyan mennyiségben találni, ami megfelel a napi kerékpártúrák igényeinek.
Még "viccesebb" lesz a helyzet, ha az ember ilyen régiókban próbál vegetáriánus vagy akár vegán ételeket keresni. Az erre szolgáló keresőalkalmazások gyakran a szomszédos szigetekre vagy Európába irányítanak ...

Természetesen az önellátó szállások is egy lehetőség lennének. De ehhez megint bérelt autóra lenne szükség, hogy a (csendes) belső vidékről egyáltalán el lehessen jutni a szupermarketekhez. Vagy kockáztatni kell, hogy ha az ember nem ismeri jól a helyi viszonyokat, akkor a sarki diszkó és a szomszédos apartmanban tartott buli állandó zaját kell elviselnie.

Ami a kényelmet illeti. Sokan, akik ma a kerékpározást téli sportlehetőségként fontolgatják, és ezért hosszabb utazásokat is vállalnak, már régóta ugyanolyan pragmatikusan közelítenek a sporteszközhöz, mint azok, akik a hegyekben műhóval csúszkálnak: bérelnek, ahelyett, hogy a terjedelmes poggyásszal bajlódnának.
És ahogyan a sífelszerelés bérlésénél, úgy itt is rég elmúltak már azok az idők, amikor másod- vagy harmadosztályú felszereléssel kellett beérni.

A Kanári-szigeteken úttörő munkát végeztek e téren, hiszen már 2000 körül egy (egyébként osztrák) expat pár megalapította Gran Canarián a „Free Motion” nevű nyaraló-kerékpárkölcsönzőt, amely a csúcskategóriás igényekre fókuszál. Nemcsak országúti kerékpáros nyaralóknak, hanem túrakerékpárosoknak, hegyikerékpárosoknak és – manapság már – e-bike-osoknak is.
Ma a Kanári-szigeteken tíz Free Motion üzlet található különböző helyeken vagy szállodákban. A kínálat a nagy márkák prémium modelljeitől a kedvező árú belépő szintű kerékpárokig terjed, a szokásos (és igény szerint nem szokványos) méretek mellett általában a felszereltség és az áttételezés terén is széles választék érhető el. Ennek ellenére erősen ajánlott az időben történő (tehát korai) foglalás. És: Saját nyereg vagy pedál hozatala sosem rossz ötlet.

Akik még kényelmesebben szeretnék, különböző teljesítménykategóriákban vezetett túrákat is foglalhatnak. A legtöbbeknek azonban elég a Free Motion minden üzletében elérhető szigetkerékpáros térkép (igen, természetesen: a nyomvonalak letölthetők is). Az ismert túrák mind precízen és részletesen le vannak írva benne – beleértve a magassági profilokat, kilométeradatokat, szerviz- és pihenőállomásokat.

Egy hiba makacsul tartja magát a fizikai térképeken: A Puerto Mogan felé vezető, a "Serenity"-hez tartó útvonal a sziklaomlás után nyolc évvel is még mindig nincs kijavítva. Az üzletekben a személyzet és táblák ugyan felhívják a figyelmet erre a "hibára", de úgy tűnik, senkinek sincs szándékában átrajzolni a térképet.
Talán azért sem, mert a bohóc-matróz és a kapitánya a Serenity felé tartó komp fedélzetén nem tévednek, amikor azt mondják, hogy ez a "Boat to Bike" túra valami különleges. Valami, amit csak Gran Canarián tapasztalhat meg az ember: "És, legyél őszinte: tetszett. Nagyon. Ugye?

Megfelelőségi megjegyzés:
Az utazást saját magunk szerveztük és finanszíroztuk, a Free Motion és a Lopesan Baobab biztosították a kerékpárokat és a szállodai ágyakat.