Baranski belépőkampó és 76projects számítógéptartó

Néhány évvel ezelőtt minden aerokormány valahogy hasonlóan nézett ki. Volt egy alap kormány a fékkarokkal, a kartámaszok és az előrenyúló hosszabbítók, amelyeken a váltókarok voltak. Legyen szó alumíniumról vagy karbonról, árban ez valahogy még elérhető volt, és a legtöbb alkatrész illeszkedett az összes olyan kerékpárhoz, amely szabványos 1 1/8”-os villa nyakkal rendelkezett. Azóta minden kerékpárgyártó, aki ad magára és képes megfelelő darabszámot előállítani, saját, egyedi cockpit-et kínál a triatlon- vagy időfutam kerékpárjain. A váltás elektronikus, és ami akkoriban néhány száz euróért kapható kormány volt, ma már mindig négy számjegyű összegbe kerül, és kizárólag csak ahhoz az egy kerékpárhoz illeszkedik.
Kereszt-kompatibilitás? Kizárt.

Egy szinttel feljebb találhatók a tuning-alkatrészek, mint például speciális hosszabbítók, karpárnák vagy akár egyedileg testre szabott cockpitek. Mindegy, hogy ezek szénszálas anyagból laminálva vagy titánból nyomtatva készülnek, az áraknak felfelé nincs határa. Az ebből származó haszon, például a „további időmegtakarítás” formájában, a legtöbb esetben homeopátiás mértékű – vagy drágán megvett „marginális nyereség”. Eltekintve attól, hogy az ilyen alkatrészek nemcsak egy adott kerékpármodellre korlátozódnak, hanem kizárólag az adott sportoló egyedi pozíciójára illenek – innentől kezdve már semmin sem lehet állítani. És csak úgy mellékesen: ha egy az Egyesült Királyságból vagy az Egyesült Államokból importált teherhordó alkatrész és/vagy abszolút egyedi darab, amely egy kis műhelyben készült, meghibásodik, kérdéses, hogy ki vállalja érte a felelősséget. Arról nem is beszélve, hogy már nem egy tuningrajongó ütközött bele az importáfa és a vám akadályába, ami még drágábbá tette az élvezetet.

A legtöbbetek számára ez nem releváns, de mégis érdemes elgondolkodni rajta: Az UCI pontos előírásokat ad arról, hogy a kormányalkatrészek milyen nagyok és kiterjedtek lehetnek, és hogy nem engedélyezett az egy darabból álló változat, hanem kötelezően két különálló hosszabbítónak kell lennie. A jövőben ez még bonyolultabbá válik, mert nemcsak a vázszettek, hanem a cockpit-alkatrészek is egyedi UCI-logót fognak igényelni, és akkor az egyedi gyártású alkatrészek már egyáltalán nem lesznek engedélyezettek.

De lehet ezt másképp is csinálni, mégpedig úgy, hogy átgondoljuk a pozíciót, és finomhangoljuk azt annak érdekében, hogy a teljes távon a lehető legjobban és korlátozások nélkül fenn lehessen tartani. Mert a kerékpáros, különösen az ő frontális felülete az, ami a legtöbb wattot igényli, és ezért itt lehet a legtöbbet elérni. A legnagyobb előny az aero-nyereségek mellett: nem kerül egy vagyonba.

Az összeszerelés rendkívül egyszerű. Az Enterhorgot pontosan illesztjük a megfelelő váltókarhoz vagy -gombhoz az extensionhöz, majd rögzítjük, lehetőleg fekete szigetelőszalaggal (ez itt is kiválóan tart, és amúgy is minden műhelyben ott a helye). Ezután egy réteg méretre vágott csúszásgátló szalagot vagy kormánybandázst helyezünk rá. A csúszásgátló szalag egyébként a csomag része. Akik a mechanikus váltókarokhoz való verziót szerelik fel, két kivágással a csúszásgátló szalagon szintén gondoskodhatnak az esztétikus lezárásról.

És például azok, akik egy Canyon Speedmaxot használnak, ahol ezen a helyen Ergon gumibevonatok vannak a kormánybandázs helyett, egyszerűen becsúsztathatják ide a kampókat, és szalaggal rögzíthetik.

Ez a tartó moduláris felépítésű. Távtartók és rögzített szorítórendszer segítségével pontosan az extension-ök távolságához és a kívánt szögbeállításhoz igazítható, például hogy a kijelző ne tükröződjön. A rögzítés erős tépőszalaggal történik, amely két műanyag tartót rögzít a csőhöz. Mivel azonban ez csak negyedkörben érintkezik az extension-nel, ovális és más különleges formákhoz is illeszkedik.

Ezenkívül a számítógép úgy forgatható, hogy az aero-pozícióban jól olvasható legyen. Különösen szűk extension-ök esetén problémát jelenthet a számítógép bajonettzáras elforgatása, erre a tartó egy „No Turn“-betéttel bővíthető, amelynél csak egy kis kart kell átbillenteni a rögzítéshez, és nem kell az egész számítógépet 90 fokkal elfordítani.

És akik világítással, egy Go Pro-val vagy olyan aerométerekkel, mint a Notio, közlekednek, azok a tartót lefelé egy ilyen rögzítéssel bővíthetik.
A britek emellett az extrém szűk beállításokra is gondoltak - a tartó akár 65 milliméter közép/közép távolságra is felszerelhető.

Mindkét alkatrészt, valamint sok más gyors kerékpáros felszerelést megtaláltok a derbaranski.shop-ban

A Baranski több mint 20 éve használ aerobars kormányokat, és rengeteg trendet látott jönni és menni, néhányat hajszál híján elkerülve a "bullshit" határát, míg mások azt teljesen átlépték. A triathlon magazin számára tesztelőként dolgozik, és amit ma még címkézetlenül tesztel az északnémet alföldön, az néhány hónap múlva - talán - sorozatgyártásba kerül a piacon.

Ezzel párhuzamosan üzemelteti a derbaranski.shop weboldalt, intenzíven foglalkozik a lánctuning témájával, és éppen most jelent meg a "Kerékpározás triatlonban és egyéni időfutamban" című könyvének második kiadása, amelyben mindent megtalálhatunk a gyors kerékpározásról aerobars kormánnyal. Sportolóként többek között megnyerte a "King of the Lake" és a Monster időfutamot, és master kategóriában is tartja a lépést az amatőrökkel, amikor az időfutamról van szó. Egyébként Baranski-nak van egy keresztneve is: Marcus.