Tatze DC és DC Titan pedálok tesztje

A főként gravity és trail felhasználásra szánt platform-, patent- és kombinált pedálok sora után tehát most megérkezett a Tatze első, "keret" nélküli modellje. A gyártó kiváló minőségű, CNC-marású alumínium pedáltestet ígér nagy és stabil felfekvőfelülettel. Belül három golyóscsapágy gondoskodik a könnyű járásról, és egyben a hosszú élettartamot is ezek hivatottak biztosítani. Az SPD-kompatibilis kioldómechanizmus keménysége 6 és 12 Nm között állítható, 5° floatot és 12°-os kioldási szöget kínál. A Q-faktor a Tatze adatai szerint 55 mm.

Az "alapmodell" a Tatze DC, 99,00 eurós ajánlott fogyasztói áron. Néhány eloxált színben kapható, acéltengellyel a hivatalos tömege 339 gramm (a BIKEBOARD mérése szerint 340 gramm). Tömegét tekintve ezzel éppen egy Shimano XT pedál fölé kerül. Legfeljebb 130 kg-os bringások használhatják XC-pályákon és gravel utakon. A legfeljebb 90 kg-os weightweenie-k további 60,00 euróért választhatják a DC Titant. A titántengelynek köszönhetően a csúcsmodell tömege 288 grammra csökken (a BIKEBOARD mérése szerint 294 gramm). A Ti-tengelyes modell körülbelül 25 grammal könnyebb egy XTR pedálnál. Itt azért meg kell jegyezni, hogy az XTR pedál ugyan valamivel nehezebb és kisebb felfekvőfelületet kínál, cserébe viszont közel 3 mm-rel alacsonyabb stackkel rendelkezik.

A Tatze DC Titan már az első méterektől komolyabb pedálnak érződik a klasszikus XC patentpedáloknál. Ez kevésbé az SPD-mechanizmusnak, sokkal inkább a nagyvonalúan méretezett, CNC-marású pedáltestnek köszönhető. Miközben sok versenypedál szinte kizárólag a cleaten keresztül támasztja alá a cipőt, a nagyobb felfekvőfelület érezhetően egyenletesebben osztja el a nyomást. Különösen hosszú gravel etapokon vagy rázós murvás lejtőkön ad így nyugodtabb, biztonságosabb érzést a pedál, anélkül hogy tompítaná a közvetlen erőátvitelt.

A patentmechanizmus is kiforrott benyomást kelt. A be- és kicsatolás tisztán működik, a kioldás keménysége finoman szabályozható. A Tatze az Easy-Out rendszert a klasszikus SPD-rendszerekkel szembeni előnyként hirdeti. Gyakorlati tesztünk során a mechanizmus valóban megbízhatóan működött, és terhelés alatt sem akadt be, egy minőségi Shimano SPD-hez képest azonban nem tudtunk egyértelmű előnyt felfedezni.

Különösen jól sikerült az alacsony tömeg és a remek mindennapi használhatóság párosítása. A titántengellyel együtt 288 grammos DC Titan még egy Shimano XTR Race pedálnál is könnyebb, miközben az ára jóval alacsonyabb. A háromszoros csapágyazás, az elérhető Refresh Kitek és a külön megvásárolható cseretengelyek egyúttal azt mutatják, hogy a Tatze nem eldobható terméknek, hanem hosszú élettartamú komponensnek tervezte a pedált.

Van azonban egy valódi bökkenő: a titánverziót csak legfeljebb 90 kilogrammos bringások számára engedélyezték. Aki ennél nehezebb, vagy rendszeresen különösen keményen hajt terepen, annak az olcsóbb, acéltengelyes változatot érdemes választania.

Amióta lehetőségem volt tesztelni a Tatze Contact DH és Contact Combi modelleket, izgatottan vártam egy keret nélküli, „klasszikus“ SPD-pedál bemutatását. Számomra az említett két, SPD-rendszerű pedál volt az első olyan kihívó, amely működésében fel tudta venni a versenyt a Shimano eredetijével. Néhányszor már majdnem felszereltem a McFly-t az XC bringámra – így még kíváncsibb voltam a DC-re: egy keret nélküli SPD-pedálra, átlagon felüli méretű felfekvőfelülettel.

Ahogy azt a Tatzétól megszoktuk, a pedál mechanizmusa rendkívül magabiztosan működik. Vagyis a pedálon állva tapasztalható érzet, a szabad oldalmozgás és a kioldás érzete egyaránt abszolút csúcskategóriás. Egy kis bökkenője – vigyázat, szóvicc – azonban számomra mégis van a rendszernek. Versenyen, a rajtnál kapkodva becsatolva, illetve laza kanyarok után újra belépve rendszeresen előfordul, hogy a cleatem a pedál két, függőlegesen álló oldalának egyikére kerül. A lábam ott olyan stabilan megáll, hogy a megfelelő oldalon csak a cipő újbóli ráhelyezésével tudok becsatolni. Ha egy Shimano esetében történik ilyen félrelépés, a pedál átfordul, a láb pedig becsúszik a mechanizmusba. Ez feltehetően a Tatze pedálok „laposabb, nagyobb felületű“ kialakításából ered, legalábbis hasonló probléma jelentkezik például a Favero hasonló formájú wattmérős pedáljainál is.

Ha ez a számomra "versenyzőként" meglehetősen komoly, tömegrajtnál pedig mindenekelőtt veszélyes probléma nem állna fenn, fenntartások nélkül ajánlanám ezt a Shimano méltó alternatíváját. Versenyeken kívül azonban továbbra is szorgalmasan használni fogom a pedált, hogy néhány hónap múlva a hosszú távú tartósságáról is beszámolhassak. A csapágyazásnak és a hardver tartósságának ugyanis még bizonyítania kell, hogy valóban fel tudja-e venni a versenyt a Shimanóval. A pályaszalagok közötti kapkodástól távol viszont a pedálok végső soron nagyon magabiztosan teljesítenek.

Szorgalmasan tesztelünk tovább... és ezen a helyen részletesen beszámolunk majd a tapasztalatainkról.