Veolo 2.0 kerékpár-utánfutó teszt: tömeg és ár

Fun fact: a magánéletben NoMan, a BB szerzője következetesen figyelmen kívül hagyja a kerékpáripar újabb és legújabb forradalmait. Jól bevált összeállítása az évről évre megrendezett aktív családi nyaraláshoz, saját magukra rótt no-car policy mellett, a gyönyörű Salzkammergutban: két KTM trekking kerékpár az előző fejlesztési évezredből – áram, akkumulátor és sallang nélkül; egy Thule kerékpár-utánfutó – öreg és kopott, de sokoldalú; hozzá pedig a gyerek mindenkori életkorához illő Woom.
Csakhogy a hőn szeretett Thule időközben a lángok martaléka lett. Az első próbálkozás Salzkammergutban a zöld oldtimer nélkül nem bizonyult kielégítőnek, hiszen: hogyan gyömöszöljünk bele mindent, ami a hegyek és tavak között töltött hosszú napokhoz kell, mindössze négy kerékpártáskába? Fürdéskor hová akasszuk száradni a törölközőket, szellőzni az átizzadt mezeket? Hogyan szállítsuk el a nyaralóba a kétheti lakomázáshoz szükséges nagybevásárlást? És mivel vigyük haza a csemetét, ha már nem akar maga tekerni?

Legalább ez utóbbi probléma időközben megszűnt. Ha megvan a motiváció, NoMan junior ma már egyszerűen faképnél hagyja tekerés közben az öregeit. Ha lankad a lelkesedés, előkerül a vontatókötél – arról nem is beszélve, hogy ezen a világon egyetlen nyolcéves sem fér már bele egy Thule Chariot-ba.
Így az idei nyárra maradt a csomagszállítás kérdése. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy nemrég egy stand-up paddle is bekerült az otthoni és nyaralós felszerelés közé – egy csomagméretében és tömegében valamelyest csökkentett Lite modell, hogy természetesen kerékpárral is értelmesen lehessen szállítani; de végső soron mégiscsak egy teljes méretű SUP (plusz két evező), nem pedig egy bébi gumimatrac.

Ilyen előzmények után Johann Schmidt idén májusi sajtóközleménye nem is érkezhetett volna jobbkor. A Veolo ügyvezetője ebben mutatta be átdolgozott utánfutóját, amelyet egy Kickstarter-kampánnyal kívántak sorozatgyártásra éretté tenni.
„Kérdés, termékteszt iránti érdeklődés vagy további információk esetén bármikor keressenek. Mindig szívesen meghallgatom önöket” – ígérte levelében az ipari formatervező. És állta a szavát.
NoMan pedig a régimódi nyaralós összeállítást megtoldotta csúcstechnológiás (mégiscsak!) Trek Fuel EX-e kerékpárjával. Egyrészt ugyanis a sajtóanyagok kifejezetten e-bike-kompatibilisnek nevezték a Veolo 2.0-t, amit természetesen ki kellett próbálni. Másrészt a növekvő gyerek mellé nem jár fiatalodó, pláne nem fittebb anya, ami az alkalmi vontatáskor mostanában már érezhetővé vált …
A békés Bad Goisernben végül egymásra talált mindaz, aminek a következő három hétre – ebből az utóbbiakat már Waldviertelben töltve, ahol a tesztfotók többsége is készült – össze kellett tartoznia: egynyomú kerékpárok, kétnyomú utánfutó és háromtagú család.

Papíron a Veolo 2.0 szemlátomást azonnal meggyőző volt: a 120.000 eurós közösségi finanszírozási célt pontosan € 185.997,- összeggel nemhogy elérték, hanem túl is szárnyalták. Azoknak, akik már nem emlékeznek a műszaki részletekre, illetve most nem akarják újra végigolvasni a teljes Bikeboard-bemutatót, íme röviden a lényeg:

A Veolo 2.0 moduláris felépítésű, rugózott kerékpár-utánfutó, amelyet 20–29 colos kerekekhez terveztek, és mindössze 6,7 kg-os saját tömege mellett 60 kg maximális terhelhetőségével hódít.
Elődjéhez képest célzottan átdolgozták a kétnyomú utánfutót: az alumíniumváz immár 10 cm-rel keskenyebb és 10 cm-rel hosszabb. Az optimalizált tengelytávval és az alacsony súlyponttal együtt (szabad hasmagasság a textilhéj alatt: 16 cm) mindez különösen stabil útfekvést ígér. A praktikus Quick-Lock agyakkal felszerelhető kerekekkel együtt legfeljebb 68 cm széles utánfutó ráadásul mindenütt átfér, ahol egy szokványos kerékpárkormány is – miközben az alaphéj két italos rekeszt, illetve két nagy Euroboxot képes befogadni.

A műszaki konstrukció központi eleme a futómű csillapítási koncepciója. A szabadalmaztatott, CNC-mart és kovácsolt független kerékfelfüggesztés lehetővé teszi, hogy a két kerék egymástól függetlenül rugózzon be. A rendszert kevés karbantartást igénylő, vázba integrált elasztomerrugózás egészíti ki, amely progresszív csillapítást biztosít, és különböző terhelésekhez (5-45 kg/40-60 kg) hangolható.
A vontató kerékpárhoz való kapcsolódásról az ismert Thule-elven alapuló, szintén átdolgozott csatlakozórendszer gondoskodik. Ez az elődhöz képest alaposan lefogyott, immár csupán 65 grammot nyom (a gyártó szerint ez a legkönnyebb a piacon), kényelmesen, villámgyorsan, egyetlen kézzel kezelhető, sőt le is zárható.

Szó szerint teherhordó szerep jut a strapabíró, szénszállal és kaucsukkal erősített textilhéjnak, amely stabil tartást ad, és ügyesen kombinálja a könnyű ripstop anyagot a gyorsan száradó hálós szövettel, amelyen egyszerűen kifolyhatnak a folyadékok.
Elöl egy integrált terelő védi a vázat a sérülésektől, és megakadályozza, hogy tárgyak kerüljenek a kerék és az utánfutó közé. A vázszerkezetet integrált támasz egészíti ki, amely – és itt az egynyomú utánfutók használói valószínűleg irigykedni kezdenek – lehetővé teszi a stabil leparkolást.
A felszereltséget egy okos kiegészítő teszi teljessé: a kompatibilis fali tartónak (€ 39,-) köszönhetően a laposra összecsukott utánfutó függőlegesen, körülbelül egy négyzetméteren tárolható.

Visszatérve a gyakorlati próba elején felvázolt use case-hez: a fő cél a családi csalinkázás volt tótól tóig, illetve strandtól strandig, olykor egyszerűen a leginkább gyerekbarát útvonalon A-ból B-be, néha viszont életkornak megfelelő kihívást kínáló „igazi” kerékpáros (és hegyi) túraként, amelyet aztán csobbanás követett a hűs vízben.
Az utánfutóba így minden bekerült, amire apának, anyának és gyereknek egy ilyen napon szüksége lehetett: piknikpléd, törölközők, könyvek, (vízi) játékok, bőséges elemózsia, fürdőruha és papucs, töltő és/vagy Range Extender, mindig esőkabát és hosszú nadrág is, stabil lábbeli, kis hátizsák, elsősegélycsomag, valamint a tervezett vízre szálló hely adottságaitól függően a becsomagolt SUP a tartozékaival együtt.
A stand-up paddle-lel már kissé szűkössé vált a sárga táska, viszonylag karcsú hordzsákja azonban alapvetően – hosszában – még éppen becsusszant. A deszka nélkül viszont maga volt a helybőség luxusa a természetesen időjárásálló Veolo Bag 2.0 kapacitása.

Hamar megtanultuk értékelni, hogy a hatalmas főrekeszt két tépőzáras elválasztóval három egyforma részre lehet osztani – fő a holmik elkülönítése. Az apróságokat, spanifereket, szerszámokat és egyebeket a keskeny oldalak két oldalzsebében tároltuk, ahol később is könnyen megtaláltuk őket. Menet közben a nagyobb biztonságérzet kedvéért nem ártana rájuk egy cipzár; valójában azonban egyetlen csomagunk sem próbált meg akár csak kiszökni sem.
Nagyon rugalmas megoldás a rolltop záródás és a keresztben vezetett gumizsinór kombinációja, amely zsinórszorítóval feszíthető meg. Ez egyszerre biztosít gyors hozzáférést és vízálló tárolást, valamint hatékony kompressziót; igény szerint maximalizálható vele a táska tárolótere, vagy további csomag, ruházat és egyebek rögzíthetők a tetején.

A táska az összes megerősítéssel, füllel, párnázással, pánttal és karikával együtt alapvetően nagyon masszívnak és igényesen kidolgozottnak hat. A Fidlock Mounts segítségével történő felszerelése pillanatok alatt elvégezhető gyerekjáték. Megpakolva cipelni viszont még a párnázott vállpánt ellenére is komoly challenge lehet a méretei miatt – mi bölcsen meg sem próbáltuk, elvégre teherszállításra ott az utánfutó.
A táska egyetlen gyenge pontja a két oldalsó hordpánt. Ezek hajlamosak hozzáérni a kerekekhez. Egy patent vagy hasonló rögzítés megoldhatná a problémát, és feleslegessé tehetné rögtönzött spaniferes megoldásunkat.

Inkább kíváncsiságból, mint szükségből a Hallstättersee, illetve a Kamp körülbelül öt kilométerre fekvő „házi strandjainak” meglátogatásához a vízi sport szettet is használtuk. Egy SUP felpumpálása, illetve leeresztése ugyanis kemény munka. Megvan tehát a maga vonzereje annak, ha ezt olykor megspórolhatjuk, és már otthonról indulva azonnal bevethető a deszka – arról nem is beszélve, milyen egészen rendkívüli érzés Long Vehicle-ként közlekedni.
A Long Load felépítmény kengyelei azonban szinte mindig velünk tartottak – és nem csupán azért, mert egyikük felszerelése nehézkesnek és pepecselősnek* bizonyult. Praktikus tolófogantyúként, ruharúdként, árnyékoló tartójaként és szárítókötélként is szolgáltak, így maximális pontszámmal nyerték meg a családi szavazást a kedvenc kiegészítő címéért.

*Johann Schmidt terméktervezővel közösen arra jutottunk, hogy a prototípusunk rögzítési problémáit a csőbe nem egészen középen fúrt lyukak okozták. A Veolo alapítója biztosított róla, hogy a csőmegmunkáló szerszámokat azóta optimalizálták, így a sorozatgyártásban itt már semmi nem fog megszorulni.

Ha egy kerékpárból csaknem pontosan háromszor olyan hosszú és kétszer olyan nehéz szállítójárművet faragunk, óhatatlanul elveszíti megszokott menettulajdonságait. Johann Schmidt ennek megfelelően nem is ajánl egy ilyen hosszú szerelvényt nagy távokra és/vagy nehéz terepre. Találmánya mögött valószínűleg rövid strandolós utak vagy a vízre szállás és a kiszállás helyszíne közötti shuttle-fuvarok ötlete állt.
Ennek ellenére meglepő volt, mennyire rezzenéstelen és főleg fordulékony maradt NoMan E-MTB-je az XXL-es toldalékkal – a megforduláshoz például elég volt egy egysávos út a padkával együtt. Amennyire eleinte attól tartottunk, hogy minden buckán felszállunk, olyan gyorsan visszatért a gravitációba és társaiba vetett bizalmunk. És amilyen hamar már előre láttuk magunkat kígyózni és billegni, olyan meglepetten állapítottuk meg rövidesen: ez simán megy!
Persze mindent ésszel és mértékkel. Egy ilyen szerelvény sem a hirtelen tempóváltásokat, sem az ész nélküli kanyaríveket nem tolerálja. Városi környezetben ugyanúgy kerülnénk vele a közlekedést, mint a forgalmas kerékpárutakat vagy közutakat. De a magányos réti út Untersee felé, a Kamp menti szőlőkön átvezető murvás szakasz – miért ne? Ha ugyanis a sebesség és az emelkedő nagyjából állandó marad, meglepően problémamentes a haladás. Arról nem is beszélve, hogy mások tekintete tényleg roppant mulatságos.

Sokkal gyakrabban használtuk rövid vonórúddal és a sárga táskában többé-kevésbé nehéz rakománnyal. Ebben a felállásban a Veolo 2.0 hamarosan minden ízében remekül sikerült összcsomagnak bizonyult.
First things first: az igazi trail-rajongók felróhatják egy kétnyomú utánfutónak a korlátozott terepjáró képességet, hiszen az egynyomú változat különösen az úton fekvő akadályokon követi könnyebben a kerékpárt. A Thule Chariottal hétköznapokon és nyaralásokon eltöltött hét év azonban megtanította NoMant arra, hogy a stabil állás lecsatolt parkoláskor legalább ennyire fontos, a használható gyerek-, illetve kézikocsi-funkció ismét döntően kibővíti a felhasználási kört, a sokat emlegetett fennakadás pedig inkább csak elméleti probléma. Ha előrelátóan választunk nyomvonalat és sebességet, meglepően sok minden belefér a kétkerekű koncepciókkal. Nem utolsósorban azért, mert alacsonyan van a súlypont, így a vontató kerékpár a megszokott módon viselkedik.
A Veolo 2.0 esetében ehhez még valami társul: a ferdén álló kerekeinek köszönhetően menet közben szinte lehetetlennek tűnik felborítani. Őszintén próbálkoztunk – hiába.

Az útvonaltervezés alapvetően azt tartotta szem előtt, hogy ne vegyük el NoMan junior kedvét a kerékpározástól. Ezért technikai nehézség, talajminőség vagy lejtőmeredekség tekintetében egyik irányban sem voltak (még) szélsőségek. A kiválasztott útvonalak zöme gravel bike-kal is kényelmesen teljesíthető lett volna: gondozott murvás utak, romantikus réti ösvények, gyér forgalmú mellékutak, ismert kerékpárutak, és csak néha egy-egy rövid, köves-gyökeres szakasz. Ilyen szempontból tehát biztosan nem vittük el a Veolo 2.0-t a határaiig.
Ám remek menettulajdonságai már Soft módban is kezdettől fogva érezhetők voltak. Stabilan feküdt az úton és fürgén követte a kerékpárt – se kitörés, se megcsúszás. Még amikor kissé rázósabbá vagy mélyebbé vált a terep – a csúcspont a Traun-part kavicságya volt –, az utánfutó akkor is meggyőzően stabilnak érződött. Mindenekelőtt azonban mindig együtt dolgozott a vontató kerékpárral, sosem ellene. Aki ismeri a csatlakozónál jelentkező „rángatást”, valamint a pedálimpulzusokkal mindig ellentétes irányú előre-hátra hintázást, különösen kiállva tekeréskor: nos, a Veolo 2.0-nál ilyen nincs.
E-bike-kal párosítva ez aranyat ér: kilőni Turbo módban, átdöngetni Boosttal, az elindulás tipikusan bináris karaktere ... a mindig a vontató kerékpár részének érződő Veolóval mindez elképzelhető.

Körülbelül 20 kg plusz súly még egy Lite modellnek számító E-MTB-t sem különösebben hat meg. Az akkumulátor fogyasztása is ezt támasztja alá. Fékezéskor persze nem árt időben számításba venni a többletsúlyt, de túlzás lenne azt állítani, hogy a fékút jelentősen meghosszabbodik.
Más volt a helyzet a trekking kerékpárral, amelyet NoMan kedvtelésből szintén elvitt két rövid utánfutós túrára. A véletlen úgy hozta, hogy a KTM-ben még mindig bent volt a Thule tengelye a csatlakozóval együtt. Gyorsan kicseréltük a felfogatást, és már indulhattunk is – igaz, visszafogottan. Egyrészt a Veolo 2.0 érezhetően belekapaszkodott az immár teljesen magukra maradt vádlikba. Másrészt a trekking bike szerény gumiszélessége és mintázata miatt néhány meredek murvás szakaszon hamar véget ért a móka, illetve a tapadás – felfelé és lefelé egyaránt.

Ha már tengelyek, csatlakozók és felfogatások. Ezeken és sok más elemen is látszik, milyen alaposan végiggondolták a lipcseiek utánfutójuk szinte minden egyes részletét. Az pedig, hogy az összeszereléskor még nem állt rendelkezésre útmutató, mégis gyorsan végeztünk mindennel, jól mutatja, mennyire intuitívak a megoldások.
Még az olyan műszaki analfabéták számára is azonnal érthető például, mint NoMan: a termék weboldalán található magyarázatok a tengelyszabványokról és a papucsok kialakításáról, így még a legnagyobb kétbalkezes is követni tudja, hogyan kell felszerelni a csatlakozót, és mi szükséges hozzá.
Ugyancsak magától értetődő az összes remek kattanós mechanizmus: a vonórúd gömbfejének biztosításától a mágneses Fidlock rögzítési pontokon át a Quick-Lock agyakig, amelyeknek köszönhetően a kerekek másodpercek alatt fel- és leszerelhetők.

Egyedül a vonórúd vége szolgáltatott témát családon belüli vitákhoz. Vajon sikerül-e valaha elsőre úgy a váz köré tekerni és a hurkon átvezetni a vészbiztosításként szolgáló Kevlar-kötelet, hogy a kis golyó ne kezdjen idegesítően himbálózni és zörögni, vagy akár beleakadni a féktárcsába? Johann Schmidt szerint ez a vitorlázásból átvett megoldás már az elődnél is bevált, és jól működik. Szükség esetén megfelelő hosszúságúra kell rövidíteni a kötelet, hogy ne érhessen a kerékbe, illetve a tárcsafékbe. Elfogadjuk – csakhogy kölcsönkapott tesztfelszerelést mégsem kezdünk el vagdosni.
Emellett az önmagában szuperötletes támasztóláb túl gyengének bizonyult, és rendszeresen összecsuklott, amikor le akartuk állítani az utánfutót. Közelebbről szemügyre véve azonban valószínűleg inkább a tartó volt a gyenge láncszem, nem maga a rozsdamentes acél kengyel. A prototípuson ez még csak egy egyszerű 3D-nyomat, a sorozatgyártásra azonban jelentősen megerősítik, hogy a műanyag alkatrész bírja a terhelést.

Legyen szó kétkerekű bevásárlókocsiról, mobil csónakházról vagy megbízható plüssállat-expresszről: a táskával és vízisport-szettel felszerelt Veolo 2.0 felhasználási lehetőségei éppoly sokoldalúak, mint amilyen szórakoztatóak. Egyrészt lenyűgöző befogadóképességével, másrészt pompásan bolondos Long Load felépítésével átgondolt társ a legkülönfélébb nyaralós programokhoz, a tavak közötti kalandozástól a nagybevásárlásig. További modulokkal párosítva alighanem nagyvárosi hősnek és kutyaszitternek is megállja a helyét.

Könnyű, fordulékony és stabil: az új utánfutó rövid túrán és hosszú úton egyaránt igazán remek menettulajdonságaival győz meg. Sosem idegen test, mindig a rendszerrel együtt dolgozó elem, miközben olyan robusztusnak tűnik, hogy a hosszú, megerőltető utazásokat is zokszó nélkül teljesíti majd.
Intuitív kezelhetőségével és mindössze néhány kritikát érdemlő pontjával együtt – amelyek a dörzsölődő hordpántokat leszámítva várhatóan mind eltűnnek a sorozatgyártásra – az újonc forró tipp a hozzáadott értéket kínáló, kétkerekű utánfutó-koncepciók rajongóinak.