Bike & Hike Maishofenben

Maishofen környékén őszieskedik, ahogyan szebben és ízletesebben nem is őszieskedhetne. Már az előző estén a Gasthof zur Post évszakhoz illő fogásokat szolgált fel: például sült kecskesajtot körtével, szalonnával és szilvával; finom őzragut vöröskáposztával és szalvettagombóccal; vagy langyos dióbrownie-t házi készítésű tökfagyival szilvaragun.
A korai reggelen olyan fagyos hőmérsékletek és misztikusan kígyózó ködfátylak voltak, hogy a Zeller-tónál tett látogatásunk során a Prielau kastélyt és filiáltemplomát többször is meg kellett állnunk. És most a meleg déli napfényben sétálunk az enyhén vörösre színeződött Sausteigen lejtőin - felettünk makulátlan kék ég, körülöttünk a legcukibb hegyi panoráma, alattunk bűnösen finom áfonyák.

Soha nem ettem ilyen későn az évben ilyen nagy, finom fekete áfonyákat. És ritkán örültem annyira, hogy nem volt nálam bicikli. Hiszen hogyan is szedhettem volna megzavarás nélkül a sötétkék, édes bogyókat?
Így viszont: lépés balra, lépés jobbra; csak egy kicsit le kell guggolni, és kényelmesen kiszedni a következő maréknyit a bokáig érő csípőszezonnyi pázsitból. Nyugodtan továbbhaladni, közben bogyóról bogyóra a szájba venni. És ha elfogyott a készlet, csak újra le kell hajolni és leszedni a következő gyümölcsöket, amíg a gyomor hálásan nem sztrájkol.

Általában nem vagyok oda a „Túrázásért”. Túl kevés akció, túl kicsi a sugár, túl sok izomláz a unalmas lefelé menetel után. De itt és ma úgy tűnik, helyénvaló ezt a finoman ívelt hegygerincet gyalog felfedezni. Főleg, mivel nem hagytuk otthon a kerékpárokat.
Maishofenből indulva először is a hegyi kerékpárokat nyergeltük meg. Pontosabban elektromos hegyi kerékpárokat. Egy okos húzás, ahogy a fenyegetően sötétedő felhők láttán nem csak a gyors lefelé gurulásnál bizonyosodott be. Végül is így a 740 méteres magasságot a Gstallneralmig rekordidő alatt és főleg erőtakarékosan teljesíthettük.

Gstallneralm? Cseng valami? Valóban. A 2021-es késő nyár folyamán már jártunk ezen a Mitterpinzgau páholyában. Mérsékelten lenyűgözve és tartósan elbűvölve számoltunk be akkor a 16 kanyar boldogságáról, amit az ősi Örgenbauernalm testesített meg. És a szinte felfoghatatlan panorámáról, amely röviddel később ezen a teljesen csendes alpesi réten tárult elénk.

És valóban: Hat kilométer, 500 méter szintemelkedés és néhány mulattató nyomkodás a turbo gombokon később újra megláttuk a terepjárót – parkolva a „Gstallneralm legszebb kunyhója” mögött, ahogy szomszéd Erwin későbbi italozás közben jogos tulajdonosi büszkeséggel állítani fogja.
Micsoda köszöntés volt ez, a Lépcsős-tenger, Hochkönig, Zeller-tó és a Magas-Tauern lenyűgöző környezetében!
Majdnem megingott a napirendünk a hobbi almparcellás gazda határozott meghívása miatt, hogy „gyere be”. Erwin részletes leírásai után, amelyek az emelkedő variációk közül melyik a legszebb, leglaposabb, leghosszabb vagy legjobb, végül mégis úgy döntöttünk, hogy előbb megmásszuk a csúcsot, mielőtt nála betérnénk. Az E-bicikliket kvázi zálogként nála hagytuk.

És most tehát: lépés balra, lépés jobbra, gyors meghajlás, szedés. Így lehet még egy olyan kirándulást nem kedvelő személynek, mint én, édesíteni a feladatot.
Ettől eltekintve, hogy ezt a hegyet, ezt a vidéket valóban nehéz nem ragyogó áhítatba és megfelelő élvezetbe esni.

Kezdettől fogva tetszett a Sausteigenre vezető emelkedő széles körben kedvelt jellemzőkkel: kedves, egyszerű murvás ösvény kellemes lejtéssel, fantasztikus kilátással és egy áttekinthető mennyiségű, körülbelül 400 méteres szintkülönbséggel.
A prähisztórikus rézkitermelés nyomaira, amely már Krisztus születése előtt régóta zajlott itt, nem bukkantunk. De hogyan is lehetne felfedezni a feltételezett olvasztóhelyek maradványait a talajon, ha az ember mindig a szélben tartja az orrát, és szemeit mindarra a kőpompa felé irányítja, ami körös-körül magasodik?

A kunyhótulajdonos tippjeit követve a Sausteigen-déloldalról történő leereszkedéshez az keletibb, meredekebb változatot választjuk, és így szinte belezuhanunk az előkertjébe.
Erwin napfényes teraszán, amely lenyűgöző kilátást nyújt a hegyre, a tóra és a többi kunyhóra, már foglaltak az asztal és a pad: Egy hegyi szomszéd, akit korábban láttunk, hogy traktorral és pótkocsival fát dolgozik, a munka befejeztével látogatóba érkezett.

Úgy teszünk, ahogy kedvesen, határozottan utasítanak, és csatlakozunk hozzájuk. A ház előtti padon való társas csevegés Salzburg tartományban olyannyira szokásos, hogy saját neve van: "hoagaschtn". Ilyen kis biotópokban, mint itt fenn, ezek a körök tökéletes társadalmi kötőanyagot képeznek: a vendégek híreket és változatosságot hoznak, a szomszédos kunyhótulajdonos gyakran ételt, "mert ő szakács", és Erwin italokat és érdeklődő kérdéseket tesz hozzá.
Mivel a szakács éppen nincs ott, az éhségünk végül mégis arra késztet, hogy az eredetileg tervezett pihenőhelyünkre, az Örgenbauernalmra menjünk. Vagy elsősorban a kíváncsiság? Mivel a legutóbbi, 2021-es látogatásunkkal ellentétben ma szombat van, és szombaton ezen a körülbelül 200 éves kunyhón "Bladl-nap" van.

Az utólagos kutatás tisztázást hoz: Amit a szülőföldi Burgenlandiak és Felső-Ausztriaiak Hasenöhrlként értenek, az eltérhet a Salzburgi vagy akár a stájer értelmezéstől, hiszen ott és itt is különféle liszt- (többnyire búza, de rozs is) és tésztafajták (mürb-, leveles-, égetett-, túró- vagy akár tésztatészta) szokásosak.
Szintén megszokott és szilárdan rögzített a fogyasztás bizonyos módjai. Amikor Pinzgauer Sarah-nak mesélünk a Viehbergalm-on szokásos hagyományról, hogy a Krapfeneket savanyú káposzta- (és ott szintén Steirerkas-) töltelék köré tekercselik, határozottan kijelenti: „Na, rollen damma då nix!“

Ahogy a további rendelt finomságokat, mint a Kaspressknödelsuppe, Brettljause, almáskenyér és szilvás sütemény megszerezni, azt évek óta tartó Almsommer-tapasztalatainkból pontosan tudjuk: élvezettel, de gyorsan, mielőtt a hasaink észreveszik, hogy fejeink ismét reménytelenül túllépték a határokat.

Jobban, mint jól lakottan és az Örgenbauernalm egyszerű, ugyanakkor nagyon részletekbe szerelmes és nyugodt hangulatától kellemesen ringatva, végül elhagyjuk a kilátóteraszát a völgy felé.
Gerlingen és Schloss Kammer felé haladva, ahol a hozzáépített kápolna népszerű esküvői helyszín, a gyors lejtmenet után a Saalach mentén sík úton térünk vissza Maishofenbe.

Merészen kiemelkedik ennek a kis üdülőhelynek a templomtornya az itt lent még sűrűn zöldellő rétekből. Az ég felette azonban már elég sötétté vált, és a délelőtti enyhe szellőből viharos szél lett. Ez is az ősz része.
De a Gasthof zur Post, a híres festő, Anton Faistauer szülőháza, a mi menedékhelyünk közel van. És a következő, ínyenc étkezésünk szintén...