Képes beszámoló az Argus Kerékpáros Fesztiválról 2025

"Évekig ott álltam lent, és arra gondoltam, milyen menő lenne egyszer itt is részt venni. És most..." Sarah Schiedernek nincsenek szavai. De hogy mit akar mondani, elég egy pillantás az arcára. Szélesebben, mint a stájer, nem lehet mosolyogni. Sugárzó szemei a jogos büszkeség, a határtalan öröm és a pezsgő eufória történeteit mesélik.
Éppen most lett a Rose bringása egy hibátlan Superwoman Seatgrap-pal harmadik a Dirt Battle Vienna női premierjén, a bécsi Rathausplatzon. De több mint a - számára kissé meglepő - helyezés és a pénzdíj, az a momentum számít: először volt lehetősége a vitathatatlanul legfontosabb eseménynek, az Argus Bike Festivalnak arra, hogy a másik, állítólag gyengébbik nem is megmutathassa, mire képes.

A bécsi Dirt Contest ezzel felzárkózik számos neves gravity-versenyhez, élükön a Crankworx Slopestyle Világbajnokságokkal és a Red Bull Rampage-dzsel, amelyek 2024-ben saját női versenyeket vezettek be a legmagasabb szinten.
Túlzásnak tűnik a Dirt Battle Vienna említése ezekkel a nemzetközi nagyágyúkkal egy lapon? Sportérték szempontjából kétségtelenül. De ami az osztrák fővárosban mindig is érvényes volt a férfiakra, az a nőkre is igaz: Aligha van másik olyan verseny, ahol a profik ennyire tapasztalatlan, nem a belső rajongói körhöz tartozó közönség előtt mutatják be tudásukat. Sehol máshol nem olyan véletlenszerűen és sokszínűen összetett a bámészkodó, tapsoló tömeg, mint itt. Ennek megfelelően hallható és érezhető a lelkesedésük - különösen azért, mert a stadion-szerű környezet olyan, mint egy erősítő. És ennek megfelelően nagy az esély arra, hogy a dirt bringás nők trükkjeikkel és mozdulataikkal, bátorságukkal és önbizalmukkal, csodálatos bringakezelésükkel és technikájukkal példaképpé váljanak más nők és lányok számára.

De semmi ok a szomorúságra. Az a hat fő, akik elfogadták a meghívását, rövidesen annál jobban felrázzák a városháza terét.
Johanna kezdeti tiszteletteljes félelme az első próbaugrások után, amelyek során megtalálta a megfelelő érzést a tempóhoz és az időzítéshez, már semmivé foszlik. Lenyűgöző stílusban repülnek ő és a Rose a levegőben. És ugyanez igaz a többi lányra is. Egyre magasabbra ugranak, egyre kontrolláltabban landolnak, egyre elszántabban whip-elnek, egyre gyorsabban forognak, egyre gyakrabban csökkentik a kontaktpontjaikat a bringával.
Egy-egy úrral párosítva, mindössze egy délelőtti gyakorlás után készen állnak a vegyes csapatversenyre.

Ami a férfiak számára üdvözlendő extra edzést jelent, az a nők számára az első kiemelkedő esemény a kettő közül. A bécsi közönség számára pedig egy jó alkalom arra, hogy megértsék, mire gondolnak a slopestyle-os nők, amikor a házigazdájuk többször is hangoztatott mantrája szerint "jobb félni, mint megijedni" alapján teljesítenek.
A hátraszaltók éppúgy a repertoár részei, mint a Suicide No Handerek vagy a 360-asok, és attól függően, hogy éppen milyen irányból fúj a szél, hozzáadódnak itt-ott Barspinek vagy láblevételek, míg világossá nem válik: az eredetileg tervezett három kör sem az atlétáknak, sem a nézőknek nem elég.
Egy ijedt "Tartsd az ajtót zárva!" kiáltással küldi a műsorvezető Andi Brewi Sarah Schiedert és csapattársát, a cseh Vilibald Viteket egy tiszteletkörre egy elrontott Superman Seatgrab-Frontflip-kombináció után, és Horvat freerider kivételével, aki sajnos rögtön az elején megsérült a combjánál, mindenki újra pályára lép.

Ismerjük a képeket a pacsikról, az egymás nyakába borulásról, a korábbi évek óta már a szurkolásról. Tudjuk a férfi versenyről, hogy azok, akik a toronyról ugranak, és azok, akik fent várnak a sorukra, mennyire motiválják egymást. Ismerős a férfi versenyből az a hihetetlen magasság, amibe a trükkök szintje futamról futamra emelkedik, amennyiben a közönség lelkesedik. Mert tudjuk: a freestyle a hangerőből él, és a hangulat a slopestyle profik üzemanyaga.
A nők minden tekintetben pontosan ugyanezt teszik – különösen akkor, amikor a Best Trick során egyedül állnak a szigorú zsűri elé. Azonban az, ami az ő versenyüket egyértelműen megkülönbözteti a városháza előtti eddigiektől, az az első alkalom varázsa.
Szinte kézzelfogható szenzáció a lobogó hosszú haj és a repülő fürtök látványa a városháza tornya előtt a levegőben. Érezhető a hidegrázás, amikor a freeride sport úttörőit és újoncait együtt látjuk a drop-in pontnál állni. Tiszta öröm nézni, ahogy a fiatal és már nem annyira fiatal lányok fejlődnek, erősödnek és sikereket aratnak.

És így történik, ahogy történnie kell: az eleinte kissé rövidre sikerült és ferde landolású No Footer-ből egy tankönyvbe illő trükk lesz, az eleinte még kissé ingatag Backflip-ből egy bombabiztos parádés mutatvány, a 360 Barspin-ből mindenki – és főleg Johanna – nagy örömére egy Double Truckdriver, és Alma Wiggberg Backflip Barspin to Can Can-jéből… nos, igen:
Vilibald Vitek, mint (a zsűri által nem értékelt) előugró, szinte jelzi, és Andi Brewi azonnal felveszi a fonalat. Kéri a közönség különös figyelmét és DJ Daniel Hammerschmidt-től a megfelelő zenét. Majd könnyedén hozzáteszi: „Ha most tényleg megcsinálja a Frontflipet, ma mezítláb megyek haza!”
Nem is kellett több a regnáló Slopestyle-világbajnoknőnek. Frontflip, tökéletesen egyenes, elképesztően magas és álomszerű magabiztossággal földre érkezve. És ezzel a nők első Dirt Battle Vienna-jának győzelme!

Amik a Dirt Contesten a levegőben nagy szenzációk voltak, azok a kerékpáros PopUp területen a földön kicsiben jelentek meg.
Ez a szabad terület, amely a bejárat közepén helyezkedett el, szintén premier volt az Argus Bike Festival számára. Mégpedig egy olyan premier, amely nem is mutathatta volna meg bájosabban és érzékenyebben, hogy mi mindenre képes a kerékpár.

Apropos Cycling Austria: Az osztrák kerékpáros szövetség standján található pedállal hajtott autóversenypálya a JobRad óriási vízesés-hintája mellett a gyerekek egyik kedvencévé vált a kiállításon. És a vasárnap reggeli második nagy női premiernél is aktívan részt vett a szövetség, amely a jövőben fokozottan a szabadidősportokra szeretne összpontosítani: ők biztosították a Coffee Ride – Women Edition névadó italát.
Közel 50 résztvevő – a versenysportolótól az alkalmi kerékpárosig – vett részt ezen a kiránduláson, amelyet a Female Cycling Base és a Verge VICC Womens Racing szervezett. Egy kellemes kört tettek meg Manhartsbrunn felé, és kihasználták az alkalmat, hogy kapcsolatokat építsenek, eszmét cseréljenek, vagy egyszerűen csak néhány kilométert tekerjenek jó társaságban. Több mint szembetűnő jele a bécsi és Bécs környéki női országúti kerékpáros közösség megerősödésének!

Ha valaki mindezek közepette hiányolná a szokásos gyanúsítottakat: Igen, természetesen Michi Strasser idén is szervezett egy jótékonysági túrát, és bemutatta a Bosch-tesztarc Stefan Schlie-nek, hogy manapság az E-MTB-kkel mi minden lehetséges egy kis egyensúlyérzékkel, pedálkezelési képességgel és a szoftverben található Boost-technológiával. A 9.000 ember között, akik vasárnap délben a Radparade keretében autómentes utópiává varázsolták a szövetségi fővárost, bizonyára néhány férfi is ott volt. És természetesen idén is akadt néhány teljesen fájdalommentes srác, akik részt vettek a Dirt Contesten, és vasárnap egy páratlan show-t mutattak be. De hé, a nők – hallottatok már róluk?

Mit visznek magukkal erről a szuperlatívuszokkal teli szombatról, amikor először léphettek fel a legendás Argus Bike Festival közönsége előtt?
Azt, hogy valami egészen különleges részesei voltak. Hogy jók, és az ilyen versenyek segítségével még jobbak lesznek. És hogy vissza akarnak térni. Különösen és mindenekelőtt Sarah Schieder – aki talán már a győzelem egyik esélyeseként tér vissza. Mert ha az egyetlen osztrák résztvevő ma valamit megtanult azon kívül, hogy milyen szórakoztató egy ilyen nap csak csajokkal, akkor az a következő: „Bármilyen kicsinek is tűnik számomra egy trükk, kitartok, és tovább fogom gyakorolni.“