Wahoo Kickr Core2 teszt

2018-ban történt, hogy a Wahoo a Kickr Core-rel elindult, hogy az indoor bringázás világát a nagyközönség számára vonzóvá tegye. Addig azoknak, akik valamilyen okból az edzésüket fedett helyre, a négy fal közé kellett vagy akarták áthelyezni, alapvetően két lehetőségük volt: Vagy anyagi ráfordítást vállaltak, amelynek ellenértékéből akár egy rendes kültéri kerékpárt is meg lehetett volna venni – cserébe viszont beltéren is viszonylag kielégítő „vezetési élményt” kaptak. Vagy a „spórolós változatra” szavaztak, amiért gyakran hangos, lötyögő és instabil készülékeket kaptak, amelyek a „Paincave”-t még fárasztóbbá tették, mint amilyen a saját négy fal között letekert kemény kilométerek egyébként is voltak. A Kickr Core-rel a Wahoo akkor a high-end világ technológiáját ésszerű árkategóriába hozta, motivált bringások számára robusztus és stabil platformot kínált menő Direct-Drive hajtással, mint wheels-off okostréner, és így joggal gyorsan maga köré gyűjtött egy erős rajongótábort.

2025-ben a gyártó most azon dolgozik, hogy a hűséges Wahooligans-rajongóinak a Kickr Core 2-vel egy átdolgozott változatot tegyen a nappalijukba. Az ígéret: a bevált megoldások megtartása, és az edzésélmény még egy kicsit finomabbá tétele új, okos funkciókkal.

Különösen lenyűgöző — és különösen azoknak releváns, akiknél több kerék is van a pincében — a Wahoo Kickr Core 2 egyszerű beüzemelése, különösen a Zwift Coggal kombinálva. Mind hardver-, mind szoftveroldalról az első beállítás maximálisan egyszerű. Négy csavarra van szükség ahhoz, hogy a Core 2-t a dobozból készre szerelve az edzőszőnyegre tegyük. A két masszív, színkóddal jelölt talp a Smart-Trainerhez csavarozható és kihajtható – egyelőre nincs más teendő. A szereléshez csupán egy 6 mm-es imbuszkulcs kell. Ez ugyan a csomag része, de aki a csavarokat többször is használni szeretné, annak érdemes pontosabb illeszkedésű szerszámot választania. A Zwift Cog (tesztverziónkban a Zwift Cog & Click Bundle-rel) már telepítve van, és a csomag tartalmaz adaptereket és spacer-eket minden elterjedt tengelymérethez, az 130 és 135 x 9 mm-es gyorskioldóktól egészen a 142 és 148 x 12 mm-es átmenő tengelyekig. Ahhoz, hogy a Smart-Trainerből és a saját bringádból edzőgépet formálj, csak a megfelelő adaptert kell felszerelni, és a Core 2-t úgy rögzíteni, mint egy hátsó kereket. Néhány kattintás a váltókon, és a Zwift Cog kézzel állítható, összesen 10 lehetséges távolságbeállítása között ki kell választani a láncvonalnak megfelelőt. Ha megtaláltad a kielégítő beállítást, különösen ha gyakran váltasz kerékpárt, érdemes röviden feljegyezni az adatokat.

Pont olyan egyszerű a setup digitális része is, mint maga az „összeszerelés”.
Akár a hozzá tartozó Wahoo-alkalmazással, akár a Zwift-tel vagy a MyWoosh-sal, a párosítás újra meg újra bolondbiztosan működött.
Csak áram alá kell helyezni a Wahoo-t, egy pedálfordulattal megindítani a lendkereket, ezzel felébreszteni a Kickr Core 2-t és az (edzés)alkalmazáson keresztül csatlakoztatni - ennyi elég egy stabil kapcsolathoz.
És más szenzorok, például pulzusmérő övek is másodpercek alatt plug & play módon csatlakoztathatók.
Ha Zwiftet használsz, a fizikai + és – gombnyomással felébresztett Zwift-Click-kontrollereket ugyanilyen egyszerűen be lehet illeszteni a rendszerbe.
Ha a Kickr Core 2-t WiFi-n keresztül szeretnéd beilleszteni az edzésrendszeredbe, ez szintén gond nélkül megoldható a Wahoo-alkalmazáson keresztül.
A Wahoo-alkalmazás maga is jó tipp kezdőknek.
Igény szerint digitális útmutatóval lépésről lépésre végigvezet az okos-tréner teljes beállításán az összeszereléstől az edzésig.

Ha megtalálja az ember a beállítását, a váltás két különböző kerékpár között, amelyek teljesen eltérő meghajtással rendelkeznek, legfeljebb 5 perc alatt elvégezhető. Kiváló olyan háztartások számára, ahol nem csak egy kerékpárt szeretnének használni. Ugyanilyen jó megoldás szűkös helyviszonyok esetén is, mert a beállítás olyan zavartalanul zajlik, hogy a heti többszöri fel- és leszereléstől sem kell visszariadni. Az egyetlen fejlesztendő pont a szállításnál és a tárolásnál: a hajtogatható lábak ugyan jelentős helyet spórolnak és kompakt csomagméretet eredményeznek; aki azonban a Smart-trainert nem csak a sarokba tolja, hanem néhány métert cipelnie kell, hamarosan hiányolni fog egy hordfület vagy hasonlót.

Egy tél biciklivel & pixelekkel, alapok orgiái az asztali időm alatt és annak a felismerése, hogy a legmodernebb technika és a virtuális edzés ugyan motivál – a belső lustaságom azonban a való életben mégis legyőzésre vár. Egy összegzés a fagy után.

Akinek a Wahoo Kickr Core-hoz írt tesztindításomat nem slideshow-ként végiggörgette, hanem storyként elolvasta, talán emlékszik: Készen álltam. Készen a visszatérésre, készen a "Paincave"-re, készen az átalakulásra a házépítő-roncsból vissza az atletikus hegyi kecskévé – vagy talán a hegyi gorillává? Mindegy. Most, amikor az első igazi napsugarak leleplezik a lendkeréken a port, itt az ideje, hogy mérleget vonjak. Megmentett-e a smart-trainer beállítás, vagy mégiscsak digitális szobakerékpáros turista maradtam?

Elöljáróban: a Zwift Cog zseniális. Pont. Egy olyan háztartásban, ahol több kerékpár (és több személy) veszi igénybe az edzésinfrastruktúrát, ez az egysebességes csoda az igazi játékváltó. A váltás az én beállításom és a feleségemé között annyira egyszerű, hogy időnként gyanúsnak tűnt, mintha ő tekert volna több tesztkilométert, mint én. Egy kis számolgatás a hordozható spiroergometriámmal és a teljesítményadataink gyors összehasonlítása nemcsak megerősítette a gyanút, hanem egyenesen igazolta is. De ne fúrjuk túl mélyre a friss sebeket. Maradjunk inkább a Zwift Cognál: nincs kaszetta levétele, nincs váltásállítás – egyszerűen válasszuk ki az agyszélességhez illő adaptert, szereljük fel, és indulhatunk. Amint a Wahoo Kickr Core áramot kap, kezdődhet. Az app-kapcsolat magával a Wahoo-val vagy a Zwifttel, illetve a pulzusmellényhez és a Zwift Clickhez való csatlakozás is mindenféle bonyodalom nélkül működik. A Zwift Click a kormányon tényleg azt teszi, amit kell – azaz: navigál a menüben és Watopiában, választja a fokozatokat, és a Coggal együtt minden elképzelhető váltáskombinációt képes szimulálni – de őszintén: miután egyszer ráéreztem az ergómódra, a virtuális fokozatok számomra többé már nem kellettek. Ugyanakkor igyekeztem a lehető legtávolabb maradni a virtuális versenyzéstől.

Őszintén megmondom: az Erg-módnak köszönhetően ezen a télen életemben először tekertem valódi intervallumokat. Nem olyan, hogy "csak gyorsan leveszek itt 10 wattot, mert most épp zavar valami". Ha a szoftver 350 wattot ír elő, a Core hozza azt – könyörtelenül és irgalom nélkül. Ez az edzés a maga legtisztább, gyakran fájdalmas formájában. Aki szeretné megtapasztalni, milyen egy előírt edzéstartományban tekerni, a Wahoo-ban megvesztegethetetlen fegyelmezőre lel.

A szükség találékonnyá tesz: A krónikus időszűke elleni harcban – az apaság, a házimanó-szimuláció és a kibontakozó vállalkozói lét között – gyorsan csináltam egy asztalt a kormány fölé. Alapállóképesség találkozik a könyveléssel. Ez meglepően jól működik – feltéve, hogy nem próbálsz egy FTP-teszt közben e-mailt írni. Alaptempóban és közepes bonyolultságú feladatokhoz viszont abszolút ajánlott mindenkinek, akinek szűkös az időkerete.

És Watopia? A nagy, kiterjedt virtuális világokat szeretem ugyan, de órákon át csak a színes pixeleket bámulni a mozgó képek ellenére is egyszerűen unalmas számomra. Podcast, Netflix vagy az irodai munka "elterelése" nélkül a könnyedebb edzéseken valószínűleg 60 perc után sikítva pattannék le a bringáról. A Zwift szoftvere kifejezetten jó, az edzéstervek tudományosan megalapozottnak tűnnek – de a realitás az: a beltéri kerékpározás (számomra) eszköz marad, nem öncél. Ahol Watopia nálam igazán brillírozik és szinte verhetetlennek tűnik, az az intervallumedzés mindenféle formája. Itt a grafikus jelzések a következő szünetig, a tippek és a motivációs üzenetek, mint az egy-két „Ride On”, mentálisan átsegítenek a nehezén.