Bildbeszámoló – Salzkammergut Gravel.one by Scott

Olyan korán és olyan gyorsan ért be Bad Goisenbe, hogy az esemény kommentátorai simán lemaradtak a célba érkezéséről: szólóban, a előtte és utána beérkező férfi triókkal ellentétben minden hajrázás nélkül, huss és kész. A tiroli Fließ-ből érkező világkupa-versenyző, Jana Gigele az összetettben hetedikként a Salzkammergut Trophy keretében rendezett Gravel-maratonon több mint kiérdemelte osztrák bajnoki csíkjait.
Az Scott-versenyzőnő tiszta rajt–cél győzelemmel érvényesült a 93 kilométeres Gravel.One-távon 3:57:07 óra alatt, és a célban több mint tíz perc előnye volt a felső-ausztriai Paula Schmidllel szemben, aki az Edelsten Racing Team színeiben indult, korábban élvonalbeli vívó volt, és tavaly a gravel-versenyszám ezüstérmese lett.
A hazai versenyzőnő, a Team Salzkammergut Biker színeiben induló Silke Mairnek magas rajtszáma miatt először a mezőnyben előre kellett küzdenie magát, ám a Hallstattból Gosauba vezető hosszú emelkedőn még megelőzte a magyar Adrienn Punkot és a stájer Eva Rechbergert, így végül ő egészítette ki a dobogót.
A szintén esélyesnek tartott Theresa Rindler-Bachl, aki tavaly a Trophy extrém távjának győztese volt, és idén többek között már többször is sikerrel szerepelt hegyi- és gravelkerékpárral Afrikában, viszont alig egy óra után feladta a versenyt.

A férfiaknál a salzburgi Dominik Hödlmoser (Hrinkow Advarics) győzött 3:23:13 óra alatt. A regnáló cyclocross osztrák bajnok egy szűkületet használt ki a Hallstätti-tó keleti partján a támadáshoz, és így valamelyest elszakadt a mezőnytől. Obertraunnál előnye alig egy percre rúgott, a Gosau-tóig viszont már hét percre bővítette. A Schäferalmra vezető második emelkedőnél a profi kerékpáros már tizenegy perccel vezetett, ezzel a győzelme gyakorlatilag el volt döntve.
Erős futamot mutatott be Max Riese (gravgrav.cc) is. Az első kilométereken sokat húzott a mezőnyben, majd a szlovák Adam Duricával, a németekkel, Dennis Vogttal és Moritz Roseneggerrel, valamint a szlovén Adam Jordannal együtt vágott neki a Roßalmra vezető emelkedőnek. Csak Durica tudta valamennyire tartani a tempóját. A Gosau-tónál kettejük hátránya Hödlmoserrel szemben nagyjából hét, illetve tizenkét perc volt, és pozíciójukat a célig már nem is adták fel.

Ami az egykori fürdőépület előtti kövezett téren, a narancssárga korlátok között elénk tárul, az szemet gyönyörködtető, tarka keveréke a befutott profiknak, a feltörekvő fiatal sztároknak, az izgatott kezdőknek és a rutinos veteránoknak. Ott állnak egymás mellett a régebbi idők legendái és a mai kor meghatározó amatőr hölgyei, gravel-közösségi menedzserek egészen hétköznapi hobbibikerek mellett, öreg a fiatal mellett, és a fura a visszafogott mellett.
A mezes ujjak többsége ma már modern, könyékig érő hosszúságú, a divatos légies bőrszoros anyagok feltűnően kitartott testeket ölelnek körül, sok nadrágszár oldalt kidudorodik: ami a hátra már nem fér el, az az igazi gravelversenyzőknél végül a combzsebbe kerül.

Már ez a pillantás a mezőnyre világossá teszi, amit a számok hivatalosan is megerősítenek: a gravel-maraton a Salzkammergut Trophy lényeges kiegészítő kínálataként honosodott meg. 300 induló, tehát a szombati Trophy-nap valamennyi aktív résztvevőjének nagyjából tíz százaléka vágott neki futamának dropbarral és keskeny gumikkal.
Ez nem volt mindig így. Amikor a Trophy szervezői 2017-ben Európában az elsők között rendeztek gravel-maratont, az érdeklődés akkor még saját eredménylistát sem indokolt. „A második évben aztán cyclocross-maratonra kereszteltük át az eseményt, mert még senki sem értette, mi a fene az a gravel” – emlékezik vissza mosolyogva a tízéves jubileum kapcsán a mastermind, Martin Huber.

Egészen jobbra, az első sorban Jana Gigele foglalt helyet. A mellén lévő piros-fehér-piros csíkok azt jelzik, ami valójában: regnáló gravel osztrák bajnoknő. A felette lévő Scott-felirat pedig sejteti, hogy ennél is több van a történetben.
A jegyzőkönyv kedvéért: a hamarosan 29 éves versenyzőnő idén már dobogóra állt a hazai világkupa-futamon a Wörthi-tónál, 5. lett a skóciai UCI World Series versenyen, ötödik helyet szerzett a katalóniai szcéna-mekkában, a rangos Ranxo Gravelen is, és tavaly Ausztriát képviselte a gravel Eb-n és vb-n – jóllehet csak 2024-ben kezdett gravelezni, és egyáltalán csak mintegy négy éve versenyez komolyan kerékpáron.

Az öröm szinte szó szerint le van írva a tiroli lány arcára amiatt, ami várhatóan következik. Új vidék, új emberek, új verseny, új terep – ma itt sok mindent szeretne örömmel felfedezni.
A Salzkammergut Trophy mint bakancslistás esemény, legendás hangulatával a grandiózus tájban, jó ideje eljutott az egykori profi síelő fülébe is. Az MTB-szcénában szinte teljesen ismeretlen, elsősorban nemzetközi porondon versenyző lánynak a közelgő rajt „olyan, mint egy laza nyaralás”, amit szeretne teljes mértékben élvezni.

Három, kettő, egy – és Jana 168 másik gravel-rajongóval együtt vágott neki a Gravel.One kalandnak. Napi penzuma 93,3 kilométer és 2141 méter szintemelkedés, ez utóbbi lényegében mindössze két emelkedőre osztva.
Ez a nemzetközi gravel-versenyekhez képest szokatlan, és még az alpesi köztársasági viszonyokhoz mérten is kifejezetten kemény. A hosszú táv idén ugyan – a rajthely Obertraunból Bad Ischlbe helyezésével – számszerűen simult egy kicsit: a Roßalmra és a Schäferalmra vezető két hírhedt mászópróba elé most 26, elsősorban lapos, gyors kilométer került a Traun folyó és a Hallstatti-tó mentén. Ez azonban semmit sem változtatott az azt követő szakasz meredek és technikailag is igényes jellegén.
„Az utolsó lejtőn nagyon durva kövek vannak. Ott a defekt garantált” – vágyott már az előző napon a szélesebb gumikra, mint amilyen a 40-es, amit felszerelt, a veterán Thomas Widhalm. Jana Gigele ezzel szemben szereti, ha technikás a terep, és bár inkább „ütős, sprint-orientált” típusnak tartja magát, semmi kifogása sincs a hosszú emelkedők ellen sem. Rendszerint elég sokat rágódik és alaposan átgondolja a setupját a rajt előtt, ám most egyszerűen azzal indult, amije van – mert éppen jó: egy UCI-konform Scott Addict Gravel RC 42/10-46-os áttétellel és 45-ös gumikkal, 30 mm széles Fulcrum Sharq GR kerekeken.

„Ha az első domb után még ott vagyok elöl, akkor jó lehet a nap. Utána ugyanis egy darabig laposabb lesz” – gondolta előre a kétszeres osztrák bajnoknő, aki a stamsi sígimnázium végzőseként egykor síben is szerzett már osztrák bajnoki címet. És pontosan így is történt. Sőt, jobban is alakult.
Aki ugyan még nem sok, de kezdettől fogva (nemzetközi) versenyzéssel töltött évet tudhat maga mögött országúti és gravel kerékpáron, az tudja, hogyan tartsa magát a szoros mezőnyben és az ideges kezdeti tolongásban, és megfelelően könnyed léptekkel jut fel az első méterekre a Wildenstein-romhoz, majd erőtakarékosan halad át a keleti tóparti út lapos szakaszán. Igaz, a luxus tóparti sétány szűkületei miatt Paula Schmidl a porfelhő miatt ismét fel tudott zárkózni, így ketten együtt indultak neki a Roßalmra vezető emelkedőnek. Ám már a legalább annyira meredek, mint amennyire vadregényes Echern-völgyben megjelent a remélt flow, és Jana kiegyenlítetten, mint egy óramű, egyenletesen húzott el.
„Onnantól kezdve egyszerűen csak a saját tempómat vittem” – fogalmazza meg egyszerűen a későbbi győztes. És ezzel a lendülettel nemcsak a hölgymezőnyt uralta, hanem – hasonlóan Marlies Feichtenhoferhez a Gravel.Two-n (összetettben 8.) és Lisa Kronbergerhez a Gravel.Three-n (összetettben 3.) – a rajthoz állt férfiak nagy részét is maga mögé utasította.

Aki közben megnézte Jana Instagram-fiókját, és most azt gondolja: „Nem csoda, ilyen kiváltságos profiéletmóddal!” – szó sincs róla.
A képzett személyi edző és diplomás egészségmenedzser Jana teljes állásban dolgozik account managerként a Lease a Bike-nál. Igaz, a munkája szinte kizárólag távmunkában zajlik, és így rugalmasan alakítható.„De a 40 órámat így is le kell dolgoznom” – teszi helyre az online közvetített képet a világot bejáró profi kerékpárosról.

A cél persze a profikarrier, és ennek jó esélyei vannak: állandó eredmények, látható fejlődés, ügyes közösségimédia-menedzsment.
24 000 követőjének inspiráló tartalmat nyújtani szerinte nemcsak üzleti kényszer, hanem személyes szenvedély is: „Your pace, your journey. Csináld úgy, ahogy jónak és helyesnek gondolod, és ne hagyd, hogy bárki is nyomás alá helyezzen emiatt. Ezt szeretném elsősorban a nőknek átadni” – árad belőle, alig kérdezünk rá az internetes jelenlétére, az egykor senki mástól, mint az MTB-maraton világbajnok Alban Lakatától a kerékpározásra motivált újoncból.

Az ő ars poeticája: empowerment, szenvedély átadása, ösztönzés a fenntartható, hosszú távú sportolásra. Ennek megfelelően hangzik Jana személyes online visszatekintése is a Salzkammergut Trophyra: „Couldn't have done it without my amazing people and partners. Stoked to have had the legs to lead from start to finish and take the win on such a demanding course, packed with brutal climbs and crazy weather conditions. Moments like these make all the hard work worth it.”
Hiszen a Salzkammergut 2026-ban is megmutatta a foga fehérjét – nemcsak topográfiailag, hanem meteorológiailag is: heves esőzések öntötték el kora délután rövid időre a Gosau- és a Hallstatti-tó festői, impozáns tájait, ami megfelelően kalandossá tette a haladást.
De az „Egyszer a pokolba és vissza” nem lenne az, ami, ha útközben a közönség nem segítene átvészelni minden viszontagságot, és ha a célban a hangulat nem feledtetné el az összes megpróbáltatást – még akkor is, ha valakit, bár győztes, egyszerűen csak lemaradnak róla…